Olvasandó: Mózes 4. könyve, 29. fejezet, 1-11. vers
„(1) A hetedik hónapban, a hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek. A kürtzengés napja ez nektek. (2) Készítsetek elégő áldozatot kedves illatul az ÚRnak: egy bikaborjút, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt, (3) hozzájuk ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz (4) és bárányonként egyegy tizedrészt a bárányhoz. (5) Egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek. (6) Az újhold napján végzendő egészen elégő áldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton kívül, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton és italáldozataikon kívül az ő rendjük szerint legyen ez kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak. (7) A hetedik hónap tizedik napján is szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek! (8) Vigyetek az ÚRnak kedves illatú elégő áldozatul egy bikaborjút, egy kost, hét hibátlan, egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek, (9) és hozzájuk tartozó ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz (10) és bárányonként egy-egy tizedrészt a bárányhoz. (11) Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az engesztelésre való bűnáldozaton kívül és az állandó égőáldozaton, a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (29/1): Járjunk az ÚR kedvébe!
Ezeket az áldozatokat azért mutatták be, mert velük azt fejezték ki, hogy fontos nekik, törekszenek arra, hogy Isten kedvét keressék. És ez egyezik is Isten akaratával. Bár vannak, akik arra teszik a hangsúlyt, hogy kegyelemből élünk, minden kegyelemből van és nem tehetünk semmit az Örökkévaló tetszésére én mégis úgy látom az Igében, hogy bizony még rendeletek is vannak arra nézve, hogy Isten tetszésére cselekedjünk. Az áldozatok esetében például visszatérő befejezés ez: „kedves illatú áldozat ez az Úrnak”. Ez is azt üzeni: igenis keresnünk kell azt, hogy mit tehetünk, ami kedves illatú áldozat tőlünk. Mivel Jézus mintegy áldozati bárány a Golgotán önmagát adva elvégezte a tökéletes illatáldozatot érettünk Istennek, nekünk már nem azzal kell Isten kedvét keresnünk, hogy oltárt építünk és tüzet gyújtva imádjuk Őt. Tűzgyújtás nélkül is lehet kedves illatú áldozat adnunk: pl. az összegyülekezés, vagy az önmegtartóztatás. Itt az önmegtartóztatás a munkavégzésre vonatkozó és ez a mai rohanó embernek különösen fontos áldozata lenne: megszentelni a 7. napot. Az ünnep megszentelése pedig két dologból áll: mit tegyünk és mit ne tegyünk. Gyűljünk össze szent céllal, istentiszteletre a gyülekezetbe. És ne tegyünk semmiféle munkavégzés jellegű dolgot.
Katolikusoknál van ilyen, hogy felajánlás. Sokan érdemszerző jócselekedetként ajánlanak fel valamit Istennek, hogy tetszenek Istennek. De nem lehet kiérdemelni Isten tetszését és az üdvösséget. Keresni viszont szabad, sőt kell is! Nem vonogathatjuk a vállunkat úgy, mint a szuperkegyelem hívei: úgyis kegyelemből vagyunk, mindegy, mit teszek, vagy nem teszek.
A „semmit nem kell tenned” az csak az üdvösség elnyerésére vonatkozik. Igenis keresni kell és munkálni az Úr előtt a kedvességét. Hisz kedvére teszünk annak, akit szeretünk. Ha szereted az urat tehetsz, amit akarsz, mert nem fogsz olyat akarni, amivel megszomorítod!!!!