Olvasandó: Mózes 4. könyve, 36. fejezet, 6-9. vers
„(6) Ez az, amit az ÚR Celofhád leányai felől parancsolt e szavakkal: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül. De csak atyjuk törzsének háza népéből valóhoz menjenek feleségül, (7) hogy ne szálljon át Izráel fiainak öröksége egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiai közül mindegyik ragaszkodjék atyái törzsének örökségéhez. (8) Minden leány, aki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsének nemzetségéből valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa atyái örökségét. (9) És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiainak törzsei közül mindegyik ragaszkodjék a maga örökségéhez.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (36/1): Vegyük figyelembe a köz érdekeit is!
A törzsi örökség megtartása fontosabb, mint az egyén jövőjének építése? – nem, ez így mondva, kiforgatása lenne ennek a törvénynek. De tény, hogy az örökséghez kellett igazítani a jövőt jelentő házasságkötést. Alapos indok volt erre. Felelősség a közösség iránt. Mert miről is van szó? A lány ágon való örökség másik törzshöz kerülhet, ha oda mennek férjhez. Az gazdagszik, ez – ahonnan valók – szegényedik. Elviszik hozományként. Ne olvadjon el a kiházasodás révén… Ne veszítsék el a kapott anyagit, ne feledjék a gyökereket – a hovatartozás sem mindegy. Nagyon fontos figyelemmel lenni arra honnan jövünk, mit hozunk magunkkal. Manapság divat ennek a megvetése. Szégyenletesként, elavultként, vagy épp teherként való beállítása. Főleg az újabb generációk körében. Sokszor károsnak vannak beállítva a hagyományok, a neveltetés, a családi örökség, a régi értékek. Ahogy a szüleink, nagyszüleink éltek, amiket ők használtak, amit ők tartottak fontosnak vagy értékesnek. Van, amikor jogos: ha káros dolgok történtek. Van, amit le kell tenni, de nem mindent. A jövőt a múltra kell építeni. A „múltat végképp eltörölni” nem szabad.
Ma a globalista individualizmus hódít. Nincs hűség és nincs felelősség a közösség iránt. Egy-két generációval ezelőtt még volt hazafiasság, patriotizmus, tisztelet ez előttünk járók iránt. Mit tehetnék a másikért, a hazámért, a közösségemért? Ott volt ez a kérdés a lelkiismeretben. Ma inkább: „Hogy élhetek a másik emberből?” – erről szól a világ. De miért a házasságkötést rendelik alá az örökségnek? Azért, mert: az örökség = adottság. A házasság = választás! Következésképp azt kell igazítani, figyelembe venni pedig az adottságokat. A már meglévő kötelezettségeket. Nemcsak az számít, hogy nekem, hogy tetszik. A közösség érdekét nekem is kell szolgálni – ez a bibliai mérce. Az adottság stabilitást nyújt. Hosszútávú megmaradást. Önállóságot. Szilárdságot az életben. Ez nem tetszik a mai globalista manipulátoroknak, illetve az ördögnek, aki őket használja: kivenni a talajt az ember lába alól, a lelki identitást megtorpedózni, az összetartozást semmibe venni, egyedülállóságot teremteni, és úgy könnyebb uralkodni, az embert „betörni”. Ha a nádszál egyedül áll a viharban, könnyen eltöri a szél! Ha csapatban: akkor, ha meghajlik is, de nem törik el. Ma ezért vetteti meg sokakkal az ördög az örökségüket, az értékeket, amit az ősöktől kaptak. DE végső soron Istentől, mert Ő minden jó adománynak és tökéletességnek az Atyja. Neki kell köszönnünk, Őt kell imádnunk. Végső soron épp ezt akarja akadályozni a Sátán! Ne engedjünk neki!