Adventi gondolatok

Adventi gondolatok

„Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai, megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.” (Lukács 2:6,7)

            A kép, ami adventről eszembe jut, az egy szülés előtt álló izraelita fiatalasszony, aki gyermekszülés előtt áll, mégis vállal férjével egy 150 km-es utat Názáretből Betlehembe, mivel Augusztusz római császár rendelete miatt oda kellett menniük összeírás céljából.

            Mivel a mindenkori lakossághoz képest sok a vendég, ezért a szálláson, ahová megérkeznek, nincs már a szobákban hely, ezért az alagsorban jut nekik csak szalmaágy, a háziállatokkal együtt. Ők az egyedüli szemtanúi a Messiás világra jöttének. A család egyedül van, Máriának nincs segítsége az első gyermekkel történő vajúdása során. Csak Istenre számíthat, és Ő bízik is az Úrban. Ha a Születés Temploma valóban ezen a helyen épült, hát akkor jártam ott, igaz, vagy kétezer évvel később.

            Amit láttam, megdöbbentett, és kiábrándított. Arany, ezüst és drágakő villogott mindenütt. Emberek tömege tódult egy jászolhoz, amit csókolgattak és simogattak. Most sokan voltak ott. És a Templom körül bolt bolt hátán, mindenféle kegytárggyal ajándékokkal, ikonokkal, és persze nem a legolcsóbban adták.

            A karácsonyból a világ szintén üzletet csinált. Az üzletek forgalmuk jelentős részét erre az időszakra tervezik. Akciók, árengedmények és játékokért tülekedő szülők mindenütt. És mindezt legtöbbször a „Jézuska” hozza. Aki ma is csecsemő e beállítás szerint.

            A csecsemő azonban már akkor felnőtt, és a Názáreti Jézusként vált ismertté. Ő maga volt a legnagyobb ajándék, akit kaphattunk Istentől. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Feltámadása után pedig felmenta mennybe, és István látta őt, amint az Isten jobbja felől áll (Ap. Csel. 7:56), János pedig látta uralkodó Királyként (Jel 7:16). Így kellene hát Jézusra tekinteni, nem pedig olyan valakiként, akinek legfőbb feladata, hogy a mi kívánságainkat teljesítse mindenkor, de legfőképpen karácsonykor.

            Lélekben lássuk őt, amint másodszor is eljön, fehér lovon, hogy helyreállítsa és örökre megvalósítsa Isten országát, ahol

„Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:3,4)

És mondjuk együtt Jánossal rá: „Ámen, Jöjj, Uram, Jézus.”

(Bakó Tamás)