András kért fel, hogy írjak egy pár sort magamról, családomról, hogy miként élem meg a mindennapjainkat. Feleségem decemberben szülte meg második gyermekünket, így négyen vagyunk már, éljük meg ezt a mostani „nehéz” időszakot. Nehéz… miért tettem idéző jelbe? A válasz egyszerű. Nem nehéz, csak új. Új az, aminek természetesnek kéne lennie. Gondolok arra, hogy sok időt tudok itthon tölteni a családommal. Együtt lenni. Új az, hogy a nagyobbik lányommal, (aki a dac korszak közepén tart) meg kell küzdenem nap, mint nap. Új az, hogy sokszor eszköztelennek élem meg az apaságomat. Új az, hogy többet láthatom a négyhónapos kislányomat, aki egy csoda. Új az, hogy látom a feleségemet, hogy mennyi időt invesztál a lányok nevelésébe. Hogy látom, mennyit megy, hogy megfeleljen nekem, mint nő, mint háziasszony, mint anyuka. Szociális szakember vagyok. Egy más vetületben vizsgálva a mindennapokat szakmailag is nézzem a történéseket. Hirtelen felértékelődni látszik a szakmánk fontossága. A szeretet, a gondviselés, az elfogadás, az alázat, az elhivatottság. Ezen tulajdonságok az alapértékek a szociális szférában. Mit sem érnének ezek a szavak most se, ha Isten nem így hozza a 2020-s évet. 39 éves vagyok. Látom, nézem, megpróbálom felismerni a jeleket, azokat a helyzeteket, amit Isten állít elém. Sokszor görcsösen próbálom megoldani ezeket a helyzeteket. Pedig ezt most nem kell megoldanom, ezt se. Hisz én nem vagyok képes rá. Úgy érzem, valahol nekem is szól ez az időszak. Összehoz minket, összehoz, hogy jobban összecsiszolódjunk, most már négyen ☺.
Meg kéne állni. Meg kéne pihenni. Meg kéne élni!
Assisi Szent Ferenc Imádságának egy részét ragadnám ki jelenlegi élethelyzetemhez.
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Jó egészséget kívánok mindenkinek!
Áldás, békesség!
Strébl Attila
2020. 04. 04.