
Olvasandó: Bírák könyve, 2. fejezet, 12-16. vers
„(12) Elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajoltak meg, és haragra ingerelték az URat. (13) Elhagyták az URat, és Baalnak és Astárótnak szolgáltak. (14) És fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, és kifosztották őket. A körülöttük lévő ellenségeik kezébe adta őket, és nem bírtak ellenállni nekik. (15) Ahova csak kivonultak, mindenütt elérte őket az ÚR keze, hogy bajt hozzon rájuk, ahogy megígérte, és ahogy megesküdött nekik az ÚR. Így igen nyomorult állapotba jutottak. (16) Akkor bírákat támasztott az ÚR, akik megszabadították őket szorongatóik kezéből.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (2/2): Ne járjunk más istenek után! Visszaüt, mint a bumeráng!
Az atyák Istenével szemben – akit csak hallomásból ismerhettek, mert kiábrázolni sem volt szabad – ott voltak Kánaánban az ott lakók által tisztelt bálványok, a Baálok és Astarót látható szobrai, kultuszhelyei és kultikus szokásaik. Ezek jobban megfoghatók voltak és erkölcsi kívánalmakat nem tartalmaztak. Évszázadokon át nagy kísértést jelentett a zsidóknak. Könnyű volt elhajolni, nehéz volt megállni a hitben. Ez a kísértés minden időben dörömböl az Örökkévalót tisztelők, a Jézust követők szíve ajtaján. Ma is – gőzerővel!! A vallások különböző és különleges fajtái, szokásai, tetszetős ajánlatai, rövid távon működő megoldásai, divatos praktikái könnyen elcsábítják vagy legalábbis kétfelé sántikálásra bírják a keresztyén hit örököseit is. A New Age mindent összemosó, -keverő vallásossága egyenesen hirdeti, alattomosan ráveszi a kereső embereket, hogy kipróbáljanak és összekeverjenek mindenféle hiedelmet. Még Jézust is „beemelik” a tisztelni valók közé, de nem úgy, hogy Ő az Isten felkentje, egyedüli út az üdvösségre, hanem egy a sok közül. Ez azonban személyének a lealacsonyítása, megváltó munkájának a megvetése és haragra indítja az Urat. Egyedül Ő a megtartó, Ő a szabadító és Ő a gyógyító! Nincs más és ne legyen a mi életünkben sem más isten, aki után járunk.
Elgondolkodtató nekünk, Isten mai népének az is, hogy amikor Izrael a pogány vallás felé fordult, akkor maga az Úr adta őket a „ragadozók kezébe, akik elragadozák őket” és megállni sem bírtak ellenségeik előtt. Tehát éppen az lett a büntetésük, ahonnan segítséget reméltek az élő Istenen kívül! Igen, a bűn, a hamis út olykor visszacsap, mint a bumeráng: ha a pogányság felé nyitunk, akkor onnan nem áldás, hanem átok szakad ránk, mert azon az úton Isten keze nem velünk, hanem ellenünk van! Ezért sem tanácsos semmibe venni figyelmeztetését. Ha életünk bizonyos szakaszaiban netán azt tapasztaljuk, hogy sorozatban „félre sikerülnek a dolgaink”, hogy nem a jó, hanem a rossz szaporodik – érdemes önvizsgálatot tartani az Ige mércéjén, vajon nem tévelygünk-e hamis utakon!? Nem az Úr keze nehezedik-e ellenünkre? Aki az Úr útján jár, azzal is történhetnek bajok, jöhetnek küzdelmek, de a végső tapasztalat mégis ez: „az Úrnak keze velük volt” (Ap.Csel.11,21.). Ez mondható el a bírákról, akiket arra hívott el az Örökkévaló, hogy a megtérő, hozzá kiáltó népet az Ő keze által megszabadítsák a ragadozóktól. Rendszerint csodálatos, természetfeletti módon küzdöttek és győztek, mert „az Úr keze velük volt” és győzelemre segítette őket. Mi is azt az utat válasszuk, amelyen az Úr keze velünk és nem ellenünk hadakozik e világi harcmezőn!