Olvasandó: Bírák könyve, 3. fejezet, 12-31. vers

„(12) De Izráel fiai ismét gonoszul cselekedtek az ÚR szeme előtt. Ezért hatalmassá tette az ÚR Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött. (13) Ez magához gyűjtötte Ammón és Amálék fiait, és elment, megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát. (14) Izráel fiai tizennyolc esztendeig Eglónt, Móáb királyát szolgálták. (15) Ekkor Izráel fiai ismét az ÚRhoz kiáltottak, és az ÚR szabadítót támasztott nekik: Éhúdot, a benjámini Gérá fiát, aki balkezes volt. Amikor Izráel fiai ajándékot küldtek általa Eglónnak, Móáb királyának, (16) Éhúd szerzett magának egy egykönyöknyi hosszú kétélű kardot és ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte. (17) És bemutatta az ajándékot Eglónnak, Móáb királyának; Eglón pedig igen kövér ember volt. (18) Miután elvégezte az ajándék bemutatását, elbocsátotta az embereket, akik az ajándékot behozták. (19) Ő maga pedig visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és azt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Hallgass! Ekkor kimentek előle mindnyájan, akik körülötte álltak. (20) Éhúd akkor ment be hozzá, amikor a fenti hűs szobájában éppen egyedül ült. Éhúd ezt mondta neki: Istennek üzenete van hozzád rajtam keresztül. Ekkor az fölkelt a trónról. (21) Akkor Éhúd kinyújtotta a bal kezét, kirántotta jobb csípőjén levő kardját, és beledöfte annak hasába. (22) Még a markolata is beszaladt a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem vonta ki a kardot a hasából, sőt a vékonyán is áthatolt. (23) Éhúd pedig kiment a csarnokba, miután behúzta maga után az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta azokat. (24) Amikor elment, jöttek a szolgák, és látták, hogy íme, a fenti szoba ajtajai be vannak zárva, és ezt mondták: Bizonyára szükségét végzi a hűsölőszobában. (25) De mikor untig várakoztak, és senki nem nyitotta ki a fenti szoba ajtaját, fogták a kulcsot, kinyitották, és íme, ott feküdt uruk holtan a földön. (26) Éhúd pedig elmenekült, amíg azok késlekedtek, és elhaladva a bálványszobrok mellett, Szeirába futott. (27) Amikor megérkezett, kürtjébe fújt Efraim hegyén, Izráel fiai pedig lementek a hegyről az ő vezetésével. (28) Ezt mondta nekik: Gyertek utánam, mert kezetekbe adta az ÚR ellenségeteket, Móábot. Erre levonultak utána, és elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és senkit nem engedtek átkelni rajtuk. (29) Levágtak akkor a móábiak közül mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült meg. (30) Így alázta meg Isten Móábot abban az időben Izráel keze által. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig. (31) Utána pedig Samgar, Anát fia volt a bíró, aki hatszáz filiszteus férfit ölt meg egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (3/3): Vigyázzunk, mert az idők gonoszak!

Amikor pirkadatkor kezdtem olvasni e szakaszt, a madarak vidáman csiripeltek, az ég tiszta volt, a levegő nyugodt, a hangulat vidám a természetben. Igazán ígéretes napra számíthattunk az induláskor. Azután csúnyán beborult az ég és el kezdett esni… Arra gondoltam elolvasva a történetet, hogy vajon Eglon mire számított azon a napon amikor Ehud megölte? A kezdeti jelek alapján biztos nem erre. 18 éve tartotta uralma alatt Izraelt. Minden évben annak rendje-módja szerint eljöttek és elhozták az adót. Most Ehud jelentkezett be: hozza az adót. Eglon előre örült. Meg is kapta amire számított. Az adózók eltávoztak. De ez volt az „altató” hadművelet Ehud ravasz terve szerint. Eglon megfeledkezett arról, hogy ellenséggel áll szemben és megfeledkezett az óvatosságról, elküldte a testőreit i Így nyílt lehetősége a merénylőnek végrehajtani a gyilkosságot. Az ő szemszögéből persze, ez a tett ítéletvégre hajtás volt a sok zsarnokság miatt. Szabadítás, hősiesség és nem alattomos gyilkosság.

A mai napnak hogyan indulsz neki barátom? Gyanútlanul csak valami jóra készülsz? Legyünk résen, mert nem tudjuk melyik nap mit hoz! Az ördög mint ordító oroszlán szerte jár és lesi kit nyeljen el. Ne maradj kettesben a gonosszal! Legyen mindig ott a szívedben az Úr, Szentlelke által! Ő megvéd minden merénylettől. Egyetlen ellened készült fegyver sem ér célt veled szemben, ha az Úr oltalma alatt vagy. Legyen ő a testőröd!

Másik gondolat: a kűrt. Ehud meg fuvatta a harci kürtöt.  Ez volt a jel a támadásra a moábiták/amálekiták ellen. Isten akaratából elérkezett ítéletek napja. A világ ítéletét is kűrt fogja bevezetni: …hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak. (Jel 10) Mert riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, (1Thessz 4).

Harmadik gondolat: Ehud „Suta volt…” – a héber kifejezés azt sugallja, hogy jobb keze sérült, talán béna volt, ezért csak a balt tudta használni. Eszerint Ehud mozgássérült volt, jobb oldala béna, valószínű, hogy ez látszott is rajta valamennyire. Ezért bátorkodott Eglon a maga közelébe engedni Ehudot – úgysem veszélyes… És lám, így lett ez a mozgássérült férfi eszköz Isten kezében a szabadításra. Annak, hogy eszköz lehessünk Isten kezében nem a mi alkalmasságunk, kiválóságunk a feltétele, hanem csupán az odaszánásunk. Ehud kockáztatta az életét és Istenben bízott, amikor cselekedett. A népet pedig így biztatta: az ÚR kezetekbe adta a ti ellenségeteket! Vajon bennünk van-e ekkora odaszánás és bizalom?

Vélemény, hozzászólás?