Olvasandó: Bírák könyve, 6. fejezet, 11-17. vers
„(11) Azután eljött az ÚR angyala, és leült a tölgyfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abíezer nemzetségéből való Jóásé volt. Fia, Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midjániak elől. (12) Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és ezt mondta: Az ÚR veled, erős férfiú! (13) Gedeon azonban így felelt neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol van mindaz a csoda, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor ezt mondták: Nem az ÚR hozott-e ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket az ÚR és a midjániak kezébe adott. (14) Ekkor az ÚR hozzá fordult, és azt mondta: Menj el, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! (15) Erre azt mondta Gedeon: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában. (16) Az ÚR így válaszolt neki: Én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna! (17) Ő pedig így válaszolt: Ha kegyelmet találtam a szemedben, kérlek, adj nekem valamilyen jelt, hogy valóban te beszélsz velem.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (6/2): Az Úrra nézzünk, ne a körülményekre.
Gedeon egy bátor lelkű, tettrekész ember volt, s mégis eltemetve él az ismeretlenség homályában, a kor vétkességének köszönhetően; ám itt bátorítva van, hogy valami nagyba kezdjen, mi önmagához méltó, e szavak által: Az Úr veled van! vagy, miként a káldeai szöveg adja: Az Úr Igéje a te segítséged!
János evangélista úgy tesz bizonyságot a Názáreti Jézusról, mint akiben testté lett az Ige! Teljesen bizonyos, hogy az Úr maga volt vele, amikor ez az angyal mellette állt. Gedeon erős férfiú volt, de hitben még gyenge, s emiatt nehezen tudta összeegyeztetni Isten jelenlétének bizonyosságáról szóló kijelentést [1.] Azzal a nyomorúságos, elesett állapottal, melyben Izrael jelenleg találtatott.
Isten gyakran dönt úgy, hogy nagy dolgokat végez kicsik által, különösen azokon keresztül, kik magukat kicsiknek látják saját szemükben. Isten gyönyörködik az alázatosak előléptetésében, fölmagasztalásában.
A keserűség minket is meg tud ingatni a hitünkben. Ne tévesszük össze és főleg ne cseréljük fel az alázatosságot a kishitűséggel akkor sem még ha oly reménytelenek is a körülmények. Ne arra nézzünk, hanem az Urat keressük bizalommal!