Olvasandó: Bírák könyve, 8. fejezet, 1-12. vers

„(1) Akkor Efraim emberei azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál minket, amikor Midján ellen harcba indultál? És hevesen pöröltek vele. (2) Ő pedig így felelt nekik: Vajon tettem-e én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-e Efraim szőlőjének böngészése Abíezer egész szüretjénél? (3) Kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hát hozzátok képest mit tudtam én tenni?! Amikor így beszélt, lecsöndesedett felháborodott lelkük. (4) Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt a vele levő, üldözés miatt kifáradt háromszáz emberével. (5) Ezt mondta a szukkóti férfiaknak: Kérlek, adjatok kenyeret az engem követő népnek, mert fáradtak, nekem pedig üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait. (6) Szukkót elöljárói ezt felelték: Már kezedben tartod talán Zebah és Calmunná öklét, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek? (7) Gedeon pedig azt felelte erre: Ha kezembe adja az ÚR Zebahot és Calmunnát, pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket! (8) Majd fölment onnan Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is, és a penúéli férfiak ugyanúgy feleltek neki, ahogy a Szukkótban lakó férfiak. (9) A penúéli férfiaknak ezt mondta: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot. (10) Zebah és Calmunná pedig Karkórban volt táborával együtt; mintegy tizenötezren voltak mindazokkal együtt, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverforgató férfi volt. (11) Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre, és szétverte a tábort, mikor az biztonságban érezte magát. (12) Zebah és Calmunná elfutott, de ő utánuk ment. Elfogta Midján két királyát: Zebahot és Calmunnát, és szétszórta az egész tábort.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (8/1): Be ne kapjuk a Sátán csaliját: a sértődést!

Az idő tájt Efraim volt Izráel legnagyobb és legfontosabb törzse. Ennek ő tudatában is volt, és éreztette is a többi törzzsel. Szemrehányásuk féltékenységből és sértett büszkeségből fakadt. Nem tudták elviselni, hogy ők csak mellékszereplői voltak ennek a dicsőséges győzelemnek. Szomorú igazság, hogy gyakorta, amikor nagy győzelemmel ajándékoz meg Isten, a legnagyobb veszély éppen a hívő testvérek részéről jön. A Sátán semmit sem kedvel jobban, mint a keresztyének egymás közti civódását. Amikor a Cselekedetekben minden külső támadás meghiúsult, milyen eszközhöz nyúlt a Sátán? Először is megkísérelte a hívők egységét Ananiás és Safira magatartása által megbontani. Amikor ez nem sikerült, viszályt támasztott a görögül és héberül beszélő keresztyének között az özvegyekről való gondoskodás dolgában. Ha egymással civódunk, képtelenek vagyunk az ellenséget üldözni. A Sátán valóban annyira összezavarhat minket, hogy hívő testvérekben is hajlandóak vagyunk ellenséget látni. Ezt a taktikát folytatja a Sátán napjainkban is. Amikor emberek Krisztusban bíznak, ha fiatalok hitre jutnak és abban növekednek, a Sátán minden alkalmat felhasznál, hogy viszályt támasszon. Számára mindegy, hogy mi felett civódunk, csak az, hogy ne értsünk egyet, és sok mindent felhasznál, hogy viszályt keltsen: büszkeséget, hiúságot, pénzt, műveltséget, társadalmi állást, tanbeli kérdéseket és még sok minden mást. Éppen ezért oly fontos, hogy figyeljünk arra, amit Gedeon Efraim szemrehányásaira válaszol. Egyszerűen letorkolhatta volna őket. De nem engedett a kísértésnek. Mit mond ehelyett? „Ő pedig mondta nekik: Vajon cselekedtem-e én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-e Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer szüretje? Kezetekbe adta Isten Midián fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?!” Mit is mond ezzel Gedeon? Valójában nagyobb teljesítmény volt két fejedelmet elfogni és megölni, mint 135 000 midiánitát 300 izráelitával megtámadni és megsemmisíteni? Természetesen nem. De ismét tanulhatunk ebből valamit:

1. Gedeon félreteszi büszkeségét. A hívők egysége fontosabb, mint a személyi büszkeség. Egyikünk sem viseli el jól, ha igazságtalanul bánnak velünk. De sokkal jobb ezt az igazságtalanságot az Úr elé vinni, mint a testvérrel, aki elkövette, vitába szállni.

2. Nem szabad szem elől téveszteni az ellenséget. Gedeon egyszerűen nem ért rá Efraimmal vitázni. A midiániták jártak az eszében, és nem volt hajlandó ettől eltéríttetni magát. Milyen gyakran tapasztalhatjuk ma is, hogy Isten emberei egyáltalán nem érzik Isten sürgető hívását tulajdon életükben, mert magukkal vannak elfoglalva.

Vélemény, hozzászólás?