NAGYPÉNTEK – Én imádkoztam érted!
Olvasandó:
Lukács evangéliuma 22. rész 31-32. vers | 23. rész 33-49. vers
Virágvasárnap Jézus így határozta meg földi eljövetelének okát, célját és tartalmát, hogy az egy isteni meglátogatás, az ember javára üdvösséges meglátogatás! Jézus a békességre vezető utat hozta saját életáldozatával számunkra! Virágvasárnap azért vonult be királyi módon Jeruzsálemben, mert eljött az ő ideje, hogy Isten irgalmasságát, szabadítását áldozatával véghez vigye és a félelem nélküli életre vezessen. Ám amikor ellenségei jönnek Júdással az élen a Gecsemáné kertbe elfogni, azt mondja, hogy ez a sötétség órája, vagyis az ördög ideje, lehetősége a hatalmaskodásra. Kis túlzással mondhatni: a nagyheti, nagycsütörtöki, nagypénteki eseményekben az ördög is meglátogatta az emberiséget! Kezdve Jézuson. Jézust és a tanítványokat rossz értelemben, mert így is lehet használni ezt a kifejezést – „meglátogatja” az ördög! Bizony, a sátán is meglátogatja az embert! Belemászik az emberbe, mint Júdásba. De valójában nemcsak őt látogatta meg, hanem Nagypéntek összes szereplőjét a kereszt körül. A sátán is megkínálja az embert a maga csábító, de csak pillanatnyi ajándékaival, ajánlataival. Kézenfekvő megoldásaival…
- Júdást – júdáspénzzel,
- Pétert – a hazugság mentőövével,
- Pilátust – a mentegetőzés mosdótáljával,
- a zsidó vezetőket – a politikai vád és a fenyegetés fegyverével,
- a sokaságot – megvesztegetéssel,
- a katonákat – zsolddal.
Szóval mindenkinek nyújtott valami kézenfekvő eszközt, hogy elérje célját: Jézus elpusztítását! Mert elhitette velük, hogy Jézus a probléma, tőle kell megszabadulni, Ő az útjukban van! De miközben mindenki nyer valamit a Jézus ügyön, aközben elveszítik „A MINDENT „: azt a Jézust, aki megoldás minden bajra! Elveszítették, nem ismerték fel a békességre vezető utat! Az Isten meglátogatásának idejét! Az üdvösséges időt!
Azt láthatjuk, hogy a kettő egybe esik! Isten meglátogatta Jézusban az emberiséget, hogy megmentse, de az ördög is meglátogatta az embert, hogy elveszítse. Van ilyen ebben a világban, hogy Isten is és a sátán is egyszerre „látogatják meg” az embert! Vigyázat: nem együtt, hanem egyszerre! De egymással szemben állva! Mert Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen! És ennek érdekében olykor megengedi, hogy a sátán kikérje és megrostálja az embereket. A sátán viszont rossz szándékkal jön! Mint ordító oroszlán szertejár és keresi kit nyeljen el! Mert emberölő volt kezdettől fogva. Aki azért jön, hogy lopjon, öljön. Hazudjon, becsapjon, pusztítson! Jézus viszont azért jött, azért ment a keresztre, hogy a sátán munkáit lerombolja! És ez sikerült is neki! Ott a golgotai kereszten! Mert hiába látogatta meg Jézust is igen erőteljes kísértésekkel, fenyegetéssel, nem tudott célt érni nála! Jézus érte el a célját. De még előtte a tanítványait is megtámadja! Itt most így nevezi a munkáját: „kikért titeket, hogy meg rostáljon!”.
Mi a rostálás lényege?
Az, hogy fennmaradjon az értékes, kihulljon az értéktelen! Van olyan rostálás, hogy osztályozni kell: essen ki, ami nem üti meg a mércét! De – itt Jézus hozzáteszi – mint a búzát!
Hogy rostálják a búzát?
Egy szem se vesszen el, csupán váljon külön a pelyva! A pelyva essen ki! Tisztuljon az, ami értékes! A búza legyen tiszta!
Jóbnál is olvasunk ilyet, hogy a sátán kikérte őt azért, hogy megpróbálja és Isten beleegyezett! Elveszítette mindenét. Van ilyen, hogy Isten beleegyezik abba, hogy az embert megrostálja (mondjuk így) az élet, különböző események, személyek, hatások által. És Isten hagyja! Ahogy Pál is mondja, hogy a tudatlanság idején hagyta, hogy mindenki a maga gondolkodása szerint menjen, hagyta, hogy a maga feje után menjen. Sőt azt is olvassuk Pálnál, hogy Isten kiszolgáltatta az embert a bűn útján, hogy végig menjen rajta – hogyha azt választotta és nem állított pallosos angyalt a halál fájához, mert a tudás fája valójában a halál fája volt végül is (eredetileg persze a próba fája volt).
A ,,miért”-ekre én ebben a gondolatkörben tudom a lelkemet megnyugtatni, hogy ez a mostani idő egy próbaidő, egy rosta, amiben megrostálódik az ember. Az embernek önmagában is meg kell, hogy rostálja a gondolatait, az érzéseit, meg kell, hogy rostálja a szívét, az agytekervényeit, meg kell, hogy rostálja a kapcsolatait, a cselekedeteit ezekben a próbákban. Van ilyen, hogy mögötte a sátánnak a munkálkodása van, mint ahogy Jézus is mondta ezt a tanítványainak, hogy „megrostál” titeket. Péternek is át kellett mennie a rostán! Ki kellett hullani belőle a rossznak, az önhittségnek, a kivagyiságnak, a hősködésnek a „majd én megoldom” gondolkodásnak. DE van egy óriási örömhír, mert miközben a sátán rosszakarattal rostál minket, Jézus imádkozik értünk!
_____________________________________________
Ez a mi evangéliumunk! Jézus imádkozik értünk!
_____________________________________________
Imádsága jó illatú áldozat az élő Isten előtt, hogy bocsánatot, irgalmat, megtartást nyerjünk! Közbenjár értünk! Hallottátok mit mondott a kereszten? – Atyám bocsáss meg nekik?
Van tehát Pártfogónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, akiben semmi „pelyva”, semmi bűn, semmi kivetnivaló nem volt! De testét is odatette áldozatként, véres áldozatként, mert Jézus így imádkozik: ennyire odateszi magát értünk, hogy belehal az értünk való közbenjárásba!
Hol, mikor, hogyan imádkozik? Két helyen – kétféleképpen. A Gecsemáné kertben és a kereszten! Úgy gondolom, hogy mindkettő mindnyájunkért hangzott, de más volt az időszerűsége. A Gecsemáné kertben kimondottan azokért imádkozott, akik már az övéi voltak – főpapi ima (János ev. 17.rész.). A Péterekért, Andrásokért, Jánosokért, a tanítványokért stb. A Golgotán azokért, akik még nem az övéi: a világért, az ellene lévőkért, a közömbösekért, akik miatt sírt is virágvasárnap.
Vajon te kedves hallgatóm, ott, ahol vagy, melyik csapatba tartozol? Akikért így imádkozik: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják – vagy akiért így: el ne fogyatkozzék a te hited?
2020 tavaszán, nagypéntek napján most a mennyben érted hogyan imádkozik Jézus? Milyen állapotban vagy? Kihez tartozol és hol merre tartasz? Melyik oldalon állsz? A kereszt alatt ott voltak azok is, akik siratták. És azok is, akik gúnyolták, megvetették, vagy csak kíváncsian nézegették! Isten bizonyságot tett Jézus mellett, hogy meghallgatta az imádságot. Már ott lettek olyan változások, hogy mellüket verve tértek haza. Te, hogy térsz „haza” – hogy mégy tovább? Hová húzódsz és hova húzol?
Vizsgáld meg a szívedet hova húz és engedj az érted is imádkozó Jézusnak, aki nem hagyja, hogy elvesszen a hited, hanem akarja, hogy megerősödve te is tudj másokat erősíteni!
Ámen!