Tanács: „Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!” (Zsoltárok 62,11.)
Ígéret: „Az Úr áldása gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni.” (Péld. 10,22.)
Fohász: „Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” (Példabeszédek könyve 30,8-9.)
* A mai Igék az anyagi világ problémáira, ellentmondásaira mutatnak rá. De ott van benne az áldás igazi forrása is. A hegyi beszédben hívta fel Jézus a követői figyelmét, hogy ne az anyagiakhoz kössük a szívünket: „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6,21.) Nem a földi vagyon, hanem az Úr áldása teszi igazán gazdaggá az embert. Emberi fáradtsággal nem lehet kierőltetni az Istentől kapott áldást. A Zsoltárok 127,2. szerint: „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” Ezt igazolhatjuk mindennapi megtapasztalásainkkal.
* Az egyenes úton járásról és a mértékletességről szól a Biblia egyik legfontosabb kérése a Fohászban. A gazdagság és a szegénység is Isten parancsolata elleni bűnre csábíthat. A gazdag a gőgösségen túl vét az első és a második parancsolat ellen, mert a „pénz-istent” imádja a Teremtő helyett! A szegény pedig véthet a nyolcadik ellen, ha lop. Mindkét esetben bűnt követ el az ember a harmadik szerint is, mert gyalázás okán mondja ki Isten nevét.
* A hegyi beszédben Jézus elmondta a megoldást a fentiekre: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mit öltsünk magunkra? De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek.” (Máté. 6,31 és 33.)
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
