Kb. 18 éves voltam, amikor egy amerikai pásztor előadását hallottam. Előadása közben több kérdést is feltett:
– Van -e pénzetek evangélizálásra, felújításra, fiatalok munkájára stb.
– Küldjünk nektek?
– Ha küldünk, elköltitek és megint nem lesz, újra csak kérnetek kell. A megoldás itt van nálatok. Ássátok ki a saját kutatokat, ahonnan mindig meríthettek és mindig áldás lesz és nem fog kifogyni.
Tanításának lényege ez volt: „Ne kívülről jövő segítségre számítsatok, ne mások kútjából merítsetek, hanem ássátok ki a saját kutatokat, ahonnan mindig meríthettek és mindig áldás lesz és nem fog kifogyni. Elmondta a saját bizonyságait, átéléseit, melyek után én is megértettem, egy ilyen kút nekem is kell, ez pedig a hitből fakadó tized adakozás.
Malakiás prófétánál olvassuk (3, 10-12): „Hozzátok be a tizedet és én megáldalak benneteket. Próbáljatok meg engem, még a körülményeket is átformálom a javatokra.”
Néhány évvel ezelőtt testi betegség, gyengeség miatt ott kellett hagynom a munkahelyemet és kb. egy évig nagyon kevés volt a havi bevételünk. Természetesen a kevésnek is van tizede. Feltehettem volna a kérdést, hol van most a tized áldása? 25-30 éve adom már a tizedet, miért ilyen kevés akkor most az áldás? De ezekkel a gondolatokkal így nem foglalkoztam, mert ez az Úr dolga. Valamit mégis megengedett tapasztalnom és ez is nagy áldás. Ebben az időszakban tanultam meg, hogy az Úr a körülményeket is áldásunkra tudja használni.
Egy alkalommal az asztalnál ebédelve a fiam elkezdte sorolni, hogy ő szeretne egy cipőt, nadrágot, inget. Én nehéz szívvel válaszként elmondtam, hogy most már sok hónapja nagyon kevés a bevételünk és csak egyenként tudjuk ezeket megadni. Ő visszakérdezett: Miért, mennyi? A válaszom után ő elcsodálkozva annyit mondott: ebből én nem éreztem meg semmit, úgy éreztem mindenünk megvan. Sőt ebben az időszakban cseréltük le az autónkat egy jobb minőségűre. Isten egy embert arra indított, hogy egy kb. 7-800 ezer Ft értékű autót 400 ezerért adott el nekünk. Nem azért, mert az autó rossz állapotban volt. Amire felfigyeltem: kevés bevételkor Isten válasza kevesebb kiadás. Nem romlik el a fűnyíró (pedig igen le van már strapálva), a motorkapa, a Simson motor, a hűtő, a mosógép. Nem kell a pénzt a patikába hordani. Nem jön a büntetés a rendőrtől. Van a kútban víz.
Istent meg lehet próbálni és Ő nem hazudik!
Kedves olvasóm, gondolkozz el hányszor mondod: nincs pénzem, elromlik ez-az, amiket én is felsoroltam! Valószínű „fizeted a tizedet”, csak nem az Úrnak a templom perselyébe.
Amikor munkahelyem lett, több lett a fizetés. Jöttek sorba az „áldások”. Megállt a fűnyíró végleg, a motorkapám, a Simson motorom. Mi ebben az áldás? Az, hogy mindez nem a szükség idején történt. Pál apostol azt mondja: megtanultam bővölködni és megtanultam szűkölködni is. Mind a kettő egyformán lehet áldás!
Szeretnék egy átélésemről írni, hogy hogyan áldott meg Isten, hogyan lehet nála „kevésből sok”, ha bizalommal adakozunk. Csak hit által és hitből működik, emberi kiszámításból nem! Kb. 30 éve tized adakozó vagyok. Ez nem büszkeség, ez az Isten áldása. Azért írom ezt le, hogy tudd meg és lásd meg, bátorodjék szíved, hogy aki visszaadja az Úrnak azt ami az Övé, nem megy tönkre anyagilag.
Számomra tizeden felül van a hálaáldozat. Erről szeretnék egy történetet elmondani.
Volt egy szép trombitám, melyet nem nagyon használtam, mivel nehezen tudtam rajta játszani. Más hangszerek fontosabbak voltak számomra. Egy alkalommal egy Nyírségben lévő faluba látogattunk el egy gyülekezetbe és ott meghallottam, hogy egy fiatal fiú szeretne megtanulni trombitálni. Eldöntöttem magamban, ha legközelebb újra ott járok odaajándékozom a hangszeremet neki. A hangszer értéke kb. 30.000 Ft volt.
Eljött a nap, amikor újra ott voltam a gyülekezetben. Feliratkoztam szolgálatra egy énekszámmal. Eljátszottam trombitán a “Nagy Istenem, ha nézem e világot” című éneket és utána megszólítottam a fiatalembert, hogy tudom, hogy szeretnél rajta megtanulni, ha kijössz érte neked adom. Ő kijött érte, én pedig átadtam neki.
Néhány hónappal később a szomszéd kocka Ladája eladó lett. Nekem akkor 1200-es Zsigulim volt. Gondoltam, hű ez bizony jó lenne nekem! De annyi pénzünk nem volt, hogy meg tudjuk vásárolni. Aztán valaki elém állt és azt mondta, adok 300.000 Ft-ot, add el az autódat és vedd meg a Ladát. Az első gondolatom villámként nyilalt a fejembe: a trombita! Istentől a tízszeresét kaptam vissza!
Istennél sok pénz van! Gondold át, amit mond az Ő igéjében: „A jókedvű adakozót szereti az Isten!” És ez működik. A jókedvű adakozót!
Pék Károly