A Húsvét pontos időpontját a niceai, vagy nikaiai zsinat határozta meg 325-ben. Eszerint a Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Ez a keresztény időszámítás szerint a hét első napja volt, a Biblia pedig Jézus feltámadását a hét első napjára teszi. Ebből is látható, hogy a Húsvét meghatározása a feltámadás napjára szólt, nem Krisztus halálának napjára, ami péntekre esett. Csak azért mentem bele ebbe a fejtegetésbe, mert a Karácsonyhoz kapcsolódóan jelentősége van. Ugyanis a Karácsony (Krisztus megtestesülésének ünnepe) azért van december 24.-én, mert a Húsvétot a fenti módon határozta meg az egyház. Egy zsidó hagyomány szerint ugyanis egy próféta azon a napon hal meg, amikor megfogant. Ezek szerint, ha Krisztus Niszán hó 14.-én fogant, akkor december 24.-én kellett megszületnie. Nincs tehát semmi köze Krisztus születése keresztény meghatározásának semmilyen napünnephez, saturnáliához, vagy bármely más pogány rituáléhoz, mint azt sokan állítják.
Ne felejtsük el azonban, hogy a Húsvét az Krisztus feltámadásának ünnepe. (amihez persze először az kellett, hogy meghaljon a kereszten) Ez teszi ugyanis teljessé az áldozatát, mivel rámutat győzelmére a halál felett. A zsidók 2:14-15 így ír erről: „Mivel a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” Nem kell tehát félnünk a haláltól többé, mert Jézus Krisztus legyőzte azt, és tanítványainak ugyanezt ígérte. Örök életünk Benne és általa lehetséges, bűneinket messze vetve. Húsvétkor erre emlékezzünk.
Bakó Tamás
Kedd (április 4.): 8.00 – Áhitat
Szerda (április 5.): 18.00 – Bűnbánati istentisztelet
Csütörtök (április 6.): 18.00 – Úrvacsorás istentisztelet
NAGYPÉNTEK (április 7.): 9.30 – Istentisztelet
Szombat (április 8.): 18.00 – Passió olvasás
HÚSVÉT I. nap (április 9.):
9.30 – Úrvacsorás istentisztelet
11.00 – Úrvacsorás istentisztelet
HÚSVÉT II. nap (április 10.): 9.30 – Záró istentisztelet
Olvasandó: Lukács 23,32-43.
Nagypénteken három kereszt állt a Golgotán. Vajon miért?
Aki csak messziről látta azt gondolhatta: három szerencsétlen ember haldoklik – bizonyára megérdemelten, mert a keresztre feszítés a gonosztevők kivégző eszköze volt.
Messziről tehát mindenkinek a megérdemelt ítéletes halált hirdette az a három kereszt. De aki közelebb ment, vagy megállt a keresztek alatt, hamar más véleményre juthatott. Rájöhetett, hogy nem ugyanúgy szenvednek, nem ugyanazon az úton kerültek ide, és nem ugyanaz a halálban sem a sorsuk. Pedig ugyanazon ítélet alá estek – de közülük csak kettő méltán, a harmadik, Jézus, ártatlanul.
Ez, hogy méltán, megérdemelten ítélték el őket, ez olyan általános. Csak ennyit tudunk: ”gonosztevők”= kárt okozók voltak. Emberek közt viszonylagos, ki mit érdemel: az egyiknek ami kár, a másiknak haszon. Lehettek bizonyos szempontból akár hősök is. Szabadságharcosok, hazafiak, akik a rómaiaknak okoztak kárt…
Mitől volt mégis méltó ítélet a kettőn? – az evangélium nem mondja, de a teljes Biblia szerint mindenki ítélet alatt van, amig az ember Isten nélkül, a maga útján akar boldogulni. Ahogy Ézsaiás mondja: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk” Istentől. ( = hátat fordítottunk Neki) (Ézs.53:6)
A Bibliában, Isten szemében, itt kezdődik a gonoszság… amikor az ember önfejűséggel Isten nélkül megy a maga útján. Isten nélkül pedig csak kárt okozók tudunk lenni. Ez a mi közös elindulásunk –
ezen a közös úton jutott el ide ez a két gonosztevő is, és: összekerülnek Jézussal, aki ártatlanul, miattuk, helyettük és érettük szenved. Mert az Ő szenvedésének okát is a próféta írta meg: „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté”. Ézs 53:5-6.)
Jézus keresztje szétválasztja a két másik haldoklásának folytatását! Az egyik marad magára – onnan csak sejteni lehet, hogy hova jut… De a másik mennybe megy Jézussal! Az utolsó pillanatban megfordul a sorsa. Miért? Mert ő még életében megfordult addigi útján, amikor megvallotta: „…mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!” (Luk 23:41-42) Ez az ember felismerésre és hitre jutott hallva Jézus imádságát és látva szenvedését…
Jézus mellett mindketten szembesülnek önmagukkal, milyenek is voltak?! Szembesülnek az igazsággal, hogy nem kerülhető el az istentelenség következménye, mert a bűn zsoldja a halál. És szembesülnek mindketten a szükségükkel: szabaditóra van szükség.
De csak egyikük ismeri fel, hogy ez a Szabadító velük szenved és éppen szabadulásukért imádkozik, amikor kiált: „Atyám! bocsásd meg nekik; mert nem tudják mit cselekesznek.” (Luk 23:34)
Miért volt hát három kereszt a Golgotán? Miattunk, helyettünk, érettünk! Mert, vagy az egyik, vagy a másik a mi halálos sorsunk. De a középső Jézusé! És, ha mi is el tudjuk mondani, hogy: Miattam, érettem és helyettem halt meg Jézus a középsőn, akkor mi is oda mehetünk ahova Jézus:Vele lehetünk a Paradicsomban! Mert ő él, hisz feltámadt és készíti a helyet azoknak, akik hisznek Őbenne!
Áldott húsvéti ünnepet kívánunk: Péter András és P.né Szűcs Katalin
Gondolatok a Húsvétról
Húsvét a kereszténység legnagyobb egyházi ünnepe. De vajon miért? Miért nem a Karácsony az, vagy Pünkösd. Először is azért, mert a Húsvét Krisztus haláláról és feltámadásáról szól, ez pedig megváltó erejű. A János 3:16 szerint: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Azaz a Krisztusba és megváltó halálába vetett hit örök életet jelent mindenki számára.
De valaki más is feláldozhatta volna magát azért, hogy Istennek a bűnért elegendő kompenzációt adjon? A Szentírás ezt állítja: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre.” (Zsolt 49:8,9) Nem volt, nincs és nem is lesz tehát olyan ember, aki megválthatna minket a bűn miatt ránk váró ítélettől. Erre csakis Jézus Krisztus volt alkalmas, aki tökéletes és bűntelen emberként áldozta életét helyettünk és értünk. Ezért a legfontosabb ünnepünk a Húsvét, mivel megemlékezünk erről a hatalmas, egyedi és egyszeri áldozatról, ami legfőbb problémánkat, bűnösségünk következményeit törli el.
Egy másik oka a Húsvét kiemelkedő jelentőségének, hogy Krisztus megparancsolta tanítványainak, hogy emlékezzenek meg a haláláról: „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Luk 22:19) Az Úrvacsora alkalmával ennek a felszólításnak teszünk eleget, de nyilvánvaló, hogy maga az áldozat az év egy meghatározott napján (Niszán hó 14.-én) történt Jeruzsálem mellett és ez a nap az évben csak egyszer fordul elő, méghozzá Húsvétkor. Meg kell tehát emlékeznünk róla, mert Jézus felszólított minket erre.