Olvasandó: Józsué könyve – 11. fejezet
9-15. vers:
„(9) Józsué úgy cselekedett velük, ahogy az ÚR mondta neki: lovaik inát átvágta, szekereiket pedig felgyújtotta. (10) Majd visszafordult Józsué még abban az órában, és bevette Hácórt, királyát pedig karddal megölte. Hácór volt ugyanis azelőtt mindennek a királyságnak a fővárosa. (11) És kardélre hánytak minden ott lakót, fegyver élével ölték meg őket; nem maradt egy élő sem. Hácórt pedig felperzselték. (12) Ezeknek a királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatta Józsué, és megölte őket fegyver élével. Kipusztította őket, ahogy Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki. (13) Csak azokat a városokat nem égette föl Izráel, amelyek halmokon álltak, kivéve Hácórt. Egyedül azt perzselte fel Józsué. (14) És e városoknak minden zsákmányolnivalóját és a jószágot is maguknak zsákmányolták Izráel fiai. Csak az embereket hányták kardélre, amíg csak egészen ki nem irtották őket. Nem hagytak meg egy élőt sem. (15) Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi pararancs (11/4): Semmit el ne hagyj mindabból, amit az Úr parancsol neked!
Ebben a szakaszban többször is hangsúlyozva van, hogy Józsué mindent aszerint cselekedett, amint az Úr mondta neki – közvetlenül, vagy Mózes által. Így Isten kezébe adta az ellenséget és fényes győzelmet aratott – nemcsak csatát nyert, hanem háborút. Nem elég egy-egy csatát megnyerni, az egész háború megnyerésére törekedj. Ennek titka pedig, hogy engedelmes légy Istennek, mint egy fővezérnek, mert Ő az, aki kezében tartja a dolgokat és Ő ad győzelmet.
Az V.Mózes 20. része leírja az Isten által rendelt hadviselési törvényeket. Ezek humánus, természetbarát, de ugyanakkor a gonosszal szemben kíméletlen törvények. Pl. bizonyos élethelyzetben levők nem kötelesek bevonulni, az ostrom előtt fel kell kínálni a békét, a gyümölcsfákat kímélni kell stb. De a megátalkodott ellenállókkal és bizonyos fertelmes bűnökben élő nemzetekkel szemben könyörtelennek kellett lenni, azért, hogy a földet megtisztítsák, magukat pedig megőrizzék a szentségtelenségből!
A mi háborúnk a gonosz erői és személyei ellen van. Nem is lennénk képesek Jézus természetfeletti segítsége nélkül győzedelmeskedni a sok kísértésen, zaklatáson, félelmen, indulaton stb.
Mielőtt botránkoznánk az itt leírt sok „népírtáson”, ne feledjük, hogy Izrael harca is a gonoszság, a hitetlenség, a bálványimádás és különböző fertelmes istentelen és embertelen szokás ellen folyt. A királyok és városlakók mindennek csak megtestesítői, képviselői voltak, akik ráadásul ragaszkodtak is hamis, gonosz életmódjukhoz. Lett volna lehetőségük megtérni minden pogányságukból, de nem tették. Kiirtásuk döntésük következménye volt. Jó lenne tudatosítani, hogy nem „vér és test ellen” (=azaz nem emberek a mi ellenségeink), hanem erők és hatalmasságok, sötét fejedelemségek, a gonosz hatalma ellen van tusakodásunk.
Ma: ne a felebarátodat gyűlöld – akkor se, ha ellenséged, hanem a gonoszt, amely őt is hatalmában tartja.