Olvasandó: Józsué könyve – 13. fejezet
1-14. vers
„(1) Mikor Józsué megvénült, és igen megöregedett, azt mondta neki az ÚR: Te megvénültél, igen megöregedtél, pedig még igen sok elfoglalni való föld maradt. (2) Ez az a föld, amely fennmaradt: a filiszteusok minden tartománya és az egész Gesúr; (3) a Sihórtól fogva, amely Egyiptom fölött folyik, egészen Ekrón határáig északra, amely a kánaániakhoz tartozik. A filiszteusok öt fejedelemsége: Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáté, Ekróné, továbbá az avviak. (4) Délről a kánaániak egész földje és Meárá, amely a szidóniaké, Afékig, az emóriak határáig. (5) Továbbá a gebaliak földje és az egész Libánon kelet felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Hermón-hegy alatt van, egészen a hamáti útig. (6) A hegységnek minden lakosát a Libánontól Miszrefót-Majimig, a szidóniakat mind magam űzöm ki Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, ahogy megparancsoltam neked. (7) Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzsnek és a Manassé fél törzsének. (8) A másik fél törzzsel együtt Rúben és Gád nemzetsége már megkapta örökségét, amelyet Mózes adott nekik, a Jordánon túl, kelet felé. Megkapták, ahogy Mózes, az ÚR szolgája nekik adta, (9) Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, a várost, amely a patak középső folyásánál van, és Médeba egész síkságát Dibónig. (10) És a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának minden városát az Ammón fiainak határáig. (11) Gileádot és Gesúr és Maakát határát, az egész Hermón-hegyet és az egész Básánt Szalkáig. (12) Básánban Óg egész országát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, de leverte és kiűzte őket Mózes. (13) Izráel fiai azonban nem űzték ki a gesúriakat és a maakátiakat, ezért ott is laknak a gesúriak és a maakátiak Izráel között mind e mai napig. (14) Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: az ÚRnak, Izráel Istenének tűzáldozatait kapta ő örökségül az ígéret szerint.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (13/1): Ne elégedj meg kevesebbel, mint amit az Úr ígért
Józsué 13,1. Ez a vers eléggé lehangoló megállapítást tesz: Józsué megöregedett, bizonyára meg is gyengült, pedig még nincs befejezve a munka: még sok elfoglalni való terület maradt. A megfáradás érződik. Nem csoda, hisz kb. 7 év telt el háborúban azóta, hogy Izrael átlépte a Jordánt. Kicsit mintha neheztelés is bujkálna az Úr szavaiban: már megfáradtál – pedig még nem fejeződött be annak birtokba vétele, amit ígértem nektek. Ne elégedjetek meg ennyivel. Több az, amit nektek akarok adni.
Nagyon megalázó látni, ahogyan Izráel gyakorlatilag sohasem rendelkezett teljes mértékben azzal, amit Isten örökrészként nekik adott. Nem sikerült nekik tulajdonuk birtokba vétele. Birtokba vettük-e mi mindazt, amit Istenünktől, a mi Atyánktól, Krisztus Jézusban ajándékul kaptunk? (Ef 1,3.4). „Hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok” (Róm 11,29).
Izrael mindig is lustának bizonyult az Istentől kapott lehetőségek, vagy feladatok meglépésében. Szerették hanyagolni az engedelmességet. Pedig ez nem tetszik Istennek. Ha egyszer Ő az, aki siet segítségünkre, mi ne legyünk lusták vagy késlekedők azok megragadására. Valahogy hasonlítunk mi is Izraelhez. Mindig ezt kell mondanunk: még sok terület van, amit birtokba kell venni. De nem kellene elgyöngülnünk, vagy kevesebbel megelégednünk, mint azzal, amivel Isten meg akar ajándékozni bennünket!
Ma: Siess birtokba venni mindazt, amit az Úr megígért neked!