
Olvasandó: Józsué könyve – 17. fejezet
1-13. vers:
„(1) Sorsvetés által kapott részt Manassé nemzetsége is, mert ő volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt. (2) Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek Manassénak, József fiának a fiúgyermekei nemzetségenként. (3) De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákír fia, aki Manassé fia volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak a neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt. (4) Ezek odamentek Eleázár pap elé, és Nún fia, Józsué elé meg a vezető emberek elé, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk is adjon örökséget testvéreink között. Ezért örökséget adott nekik az ÚR beszéde szerint apjuk testvérei között. (5) Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül. (6) Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett. (7) Manassé határa pedig Ásértól Mikmetát felé húzódott, Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé. (8) Tappúah földje Manasséé volt, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiai é lett. (9) Azután lefelé megy a határ a Kánápatakhoz, a patak déli részére. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa pedig a pataktól észak felé volt, és a tengernél végződött. (10) A déli rész Efraimé, az északi rész pedig Manasséé lett, és a tenger lett a határuk. Észak felől Ásért érinti, kelet felől pedig Issakárt. (11) Manassénak jutott Issakárban és Ásérban: Bétseán és települései, Jibleám és települései, Dór lakosai és településeik, Éndór lakosai és településeik, Taanak lakosai és településeik, továbbá Megiddó lakosai és településeik a három dombvonulattal együtt. (12) De magukat a városokat nem bírták elfoglalni Manassé fiai, és a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön. (13) Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotra fogták a kánaániakat, de nem űzték ki őket teljesen.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (17/1): Amit az ÚR neked ígért azért állj ki, ha kell!
Manassé területe (17:1-13) 17:1-2, 7-10. Mákír, Manassé elsőszülöttjének az utódai a Jordánon túl telepedtek le (1-2. v.). A törzs többi tagja magában Kánaánban telepedett le Efraimtól északra. Földjük szintén a Jordán folyótól a Földközi-tengerig ért (7-10. v.).
17:3-6. Külön említi az író Celofhád leányait. Celofhád Manassé ükunokája volt. Nem volt fia, ezért amint az ÚR elrendelte ebben és hasonló esetekben, a lányoknak örökséget kellett kapniuk (vö. 4Móz 27:1-11). Most odamentek Eleázár főpaphoz (Áron fiához, Józs 24:33), aki Józsuéval és a törzsi vezető emberekkel együtt felügyelte a törzsek területének szétosztását (vö. 19:51). Ez az öt nő részesedést igényelt és kapott is Manassé földjéből. Az eset azért is fontos, mert utal a nők jogainak figyelembevételére olyan korban, amikor a legtöbb társadalom csupán tulajdonnak tartotta őket. Mivel annak idején Mózes és a gyülekezet vénei így döntöttek, jogos jussukért álltak elő ezek a nők. Olykor a külső helyzet miatt nem merünk kiállni keresztyéni jogainkért, jussunkért. Vegyünk ebből a kiállásból példát és bátorítást!
17:11-13. Manassé kapott jó néhány várost, melyek Issakár és Ásér törzsének területén helyezkedtek el. Úgy tűnik, katonai szempontból fontosnak tartották, hogy ezek a városok egy erős törzshöz tartozzanak. De ez a döntés mégis hiábavalónak bizonyult, mert Manassé fiai az efraimiakhoz hasonlóan ahelyett, hogy elfoglalták volna, csupán adófizetőkké tették ezeket a városokat.
Anyagi megfontolásból úgy döntöttek, hogy a Gézerben élő kánaániakat adófizetőkké teszik, hogy még gazdagabbak legyenek. Ez végzetes hibának bizonyult, mert a későbbi évszázadokban, a bírák idején a visszájára fordult a helyzet. A kánaániak felkeltek, és szolgáikká tették az izráelieket. A történelmi lecke mellett látunk itt egy lelki alapelvet is: a hívő könnyen megtűrhet és kimagyarázhat valamilyen emberi megfontolásból, vagy előnyből ilyen-olyan „kis bűn”-t az életében, amíg rá nem ébred egy napon, hogy szolgájává vált ennek a bűnnek, mely lelki vereséget okoz. Megéri határozottan és keményen leszámolni a bűnnel.
MA: A jussodért, amit az Úrtól kaptál állj ki – bűnnel pedig ne alkudj meg!