Olvasandó: Józsué könyve – 19. fejezet
49-51. vers
„(49) Mikor pedig befejezték a föld örökbe vételét annak határai szerint, akkor Izráel fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának is maguk között. (50) Az ÚR rendelése szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: TimnatSzerahot az Efraim hegyvidékén. Fölépítette azt a várost, és abban lakott. (51) Ezek azok a területek, amelyeket örökségül adtak Eleázár pap és Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői nemzetségeiknek sorsvetés által Silóban, az ÚR színe előtt, a gyülekezet sátrának bejáratánál. Így fejezték be az ország földjének fölosztását.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (19/3): Légy türelemmel, míg megkapod az Úrtól rendelt részed!
Utolsóként lett kiosztva Józsué öröksége (19,49-51). Istennek ez a csodálatos vezére az önzetlenség és az alázat igazi példáját nyújtja nekünk. Nem kereste a maga hasznát. Nem kéri elsőként az örökségét, mint Káleb, hanem vár, míg mindenki megkapja az örökrészét. Megelégedett azzal, hogy másokat a maguk részének birtokába segítse, ő maga pedig Isten időpontjára várjon. Nem tekintette jogos jutalomnak mindazért a csodálatos szolgálatért, amit tett, hanem teljesen Isten érdemtelenül nyújtott adományának. Timnát-Szeráhot kérte az Efraím hegységében. Ez a város zord, hasznosíthatatlan tájékon feküdt, ami Efraím részéhez tartozott. Mégis, Józsué látta a lehetőséget a bővelkedő életre ebben a zord környezetben is. Ez a hitnek, mint az Úrban való bizalomnak a szellemi látása volt. Értékelte azt, amit az ÚR neki adott, mint „a bőség részét” (Timnát-Szerah).
Amikor arra szólította fel az efraímiakat, hogy induljanak el, legyenek bátrak és fosszák meg az ellenséget a földtől, megparancsolta nekik, hogy űzzék ki őket. Ezzel semmiben sem akarta őket hátrányos helyzetbe hozni. Sőt példává akarta őket – mint „saját fajtáját” (Ő maga is efraími volt) – a többi törzs elé: hagyjanak fel a vonakodással, a megalkuvásokkal, a kényelem-kereséssel.
Egy vezérnek és tanítónak az elsőnek kell lennie abban, hogy gyakorolja is azt, amit prédikál (17,5-18). S rögtön hozzá is kezdett a munkához, felépített egy várost és benépesítette, és így vette birtokba a maga örökrészét!
Nem a „készbe ült bele”, hanem keményen megdolgozott érte.
MA: légy te is alázatos, türelmes, mert jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Ő nem késlekedik, idejében megadja a türelem gyümölcsét.