Olvasandó: Józsué könyve – 2. fejezet
12-15. vers
„(12) Most azért kérlek, esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy ahogy én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekszetek majd atyám házával, és biztos jelt adtok nekem arról, (13) hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek lelkünket a haláltól. (14) A férfiak ezt mondták neki: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem áruljátok el az ügyünket. Akkor, ha nekünk adja az ÚR ezt a földet, irgalmasan és igazságosan cselekszünk veled. (15) Azután leengedte őket egy kötélen az ablakból, mert háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (2/5): Szavazz bizalmat – de bölcsen!
Mekkora bizalom kellett ebben a történetben kölcsönösen mindkét fél részéről! A kémek kénytelenek voltak bízni Ráháb őszinteségében, hogy nem árulja el és nem vezeti félre őket. Életük az ő kezében volt, azokban a pillanatokban, amíg Jerikóból ki nem menekültek. Ráháb pedig kénytelen volt bízni a kémek ígéretében, hogy ha ők lesznek „nyerő helyzetben” a város bevételekor, megvédik őt és a családját.
Ráháb tudta, hogy Jerikóban senki nem marad életben. De ő nem akart meghalni. Felismerte a megmenekülés egyetlen útját: szövetséget kötött a kémekkel. Előre békét kötött. Ehhez azonban egyetlen alap volt: az az Isten, akiben immár közösen hittek a kémekkel. A közös istenfélelem.
Ma sincs más út az örök haláltól való megmenekülésre, egyedül Jézus Krisztusba vetett hit. Ma sincs más biztos garancia a bizalomra, mint a hűség Istenébe vetett közös hit.
Sokszor ma is kénytelenek vagyunk bizalmat szavazni másoknak az élet folytatása érdekében. Aztán csalódunk, mert nem jó alapon bíztunk.
Jó hír ebben a történetben, hogy van egy biztos közös alap, amiben lehet bízni: Jézus Krisztus hűsége. Ha elsősorban Őrá nézve hozol döntéseket, Őbenne bízva építesz emberi kapcsolatokra, akkor nyugodtan bízhatsz célod/szükséged elérését illetően.
Ma: ha előáll olyan helyzet, hogy rá kell bíznod magad valakinek a jóindulatára, gondold át az Úr előtt: támogat-e valami közös motívum abban, hogy rá bízd ügyedet az illetőre!