Olvasandó: Józsué könyve – 24. fejezet 
16-28. vers 

„(16) A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és idegen isteneknek szolgáljunk! (17) Mert az ÚR, a mi Istenünk az, aki kihozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette szemünk előtt, és megtartott minket minden utunkon, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyek között átjöttünk. (18) Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az emóriakat, e föld lakóit is. Mi is az URat akarjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk! (19) Józsué pedig azt mondta a népnek: Nem szolgálhattok az ÚRnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten: nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket. (20) Ha elhagyjátok az URat, és idegen isteneknek szolgáltok, akkor elfordul tőletek, és megbüntet benneteket és megemészt, ha azelőtt jót is tett veletek. (21) Akkor azt mondta a nép Józsuénak: Nem! Mi az ÚRnak akarunk szolgálni! (22) Józsué pedig azt mondta a népnek: Tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az URat, hogy neki szolgáljatok. Ők azt mondták: Tanúk vagyunk! (23) Most azért vessétek el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az ÚRhoz, Izráel Istenéhez! (24) A nép azt válaszolta Józsuénak: Az ÚRnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk. (25) Így kötött Józsué szövetséget a néppel azon a napon, és rendelkezéseket és törvényt adott nekik Sikemben. (26) Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az ÚR szentélyénél volt. (27) És ezt mondta Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz tanúbizonyságul ellenünk. Mert ez hallotta az ÚR minden beszédét, amelyet szólt nekünk. Tanúbizonyságul lesz ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket. (28) És elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (24/3): Vond le és vállald döntéseid következményeit!

Józsué próbára teszi a nép elhatározását. Vajon mennyire elszántak? Nem csupán az ő rábeszélése miatt döntöttek Isten mellett? Nemcsak pillanatnyi fellángolásról van szó? Ezért most úgy tesz, mintha lebeszélni akarná őket. Erős fenyegetéssel figyelmezteti mostani döntésük következményeire.

Mi emberek sokszor nem számolunk döntéseink és tetteink hosszabb távú következményeivel. A tenni való következtetéseket is ritkán vonjuk le. Nem vesszük eléggé komolyan fogadalmainkat, ígéreteinket.

De Isten nagyon komolyan veszi a szövetséges fogadalmat. Következetesen bánik a szövetségesével. Ő hűséges – elvárja a hűséget. A szövetség szegésnek büntetés a következménye. Jobb, ha számolunk ezzel.

Nos, a nép szilárd elhatározásában: készek vállalni a következményeket. Ennek bizonyságául kiválasztanak egy követ, mely hirdetni fogja a döntés komolyságát egyúttal pedig az esetleges hűtlenség büntetésének jogosságát. Ez egy átokkő volt figyelmeztetésül. De Izrael ezt is vállalta.

A másik lépés levonni a következtetést, megtenni, amit ez a választás megkövetel. El kell vetni az eddigi életmódot, kidobni mindazt, ami ahhoz kötötte őket: a bálványokat, hamis isteneket. Másfelől elfogadni és élet gyakorlattá tenni az Úr rendelkezéseit, végzését (25.v.). A megtérés, a Krisztus követés ma sem csupán egy elméleti döntés, hanem következményekkel járó szövetségkötés. Le kell vonni az ebből fakadó tennivalókat és fel kell vállalni a vele járó hatásokat az életünkre nézve.

MA: Vond le döntéseidből a következtetést (=megtennivalókat), és vállald a következményeit (pozitívat és negatívat egyaránt).

Vélemény, hozzászólás?