Olvasandó: Józsué könyve – 4. fejezet 
10-18. vers

„(10) A papok pedig, a láda hordozói a Jordán közepén álltak mindaddig, amíg végbement mindaz, amit az ÚR parancsára Józsué elmondott a népnek. Teljesen úgy történt, ahogy Mózes parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. (11) Miután az egész nép átkelt, átment az ÚR ládája és a papok is a nép színe előtt. (12) Átkeltek a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé fél nemzetsége is fölfegyverkezve Izráel fiai előtt, ahogy Mózes mondta nekik. (13) Mintegy negyvenezer fegyveres vitéz kelt át Jerikó sík mezejére az ÚR színe előtt harcra készen. (14) Azon a napon fölmagasztalta az ÚR Józsuét egész Izráel szemében; úgy tisztelték őt is, ahogy Mózest tisztelték, életének minden napján. (15) Majd az ÚR azt mondta Józsuénak: (16) Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek föl a Jordánból. (17) És Józsué parancsolt a papoknak: Jöjjetek föl a Jordánból! (18) S amint a papok, az ÚR szövetségládájának hordozói följöttek a Jordán közepéből, és a papok talpa a száraz partot érintette, visszatért a Jordán vize a helyére, és túláradva a medrén úgy folyt, mint annak előtte. „

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (3-4/5): Ne légy magányos harcos!

Kitűnik a Szövetségláda és a papok szerepe: az egész átkelés ezekre nézve megy végbe. Rájuk néznek, velük mozdulnak, hozzájuk igazodnak, azt követik, abban bíznak, mint egy felségjel, vagy vezényszó a háborúban.

A Szövetségláda Jézust jelenti. Az Isten jelenlétét érzékelteti. Ő a fővezér! Ő az, Akire néznünk kell, jelzésére várnunk és Hozzá igazodnunk.

A papok a lelki elöljárókat, szellemi vezetőket jelentik. Mindenkinek kell, hogy legyen lelkipásztora, „pap”-ja, aki érettebb a hitben, az Úrral mélyebb  közösségben jár és „hivatalosan” is elhívott szolgája a gyülekezetnek. Aki tud utat mutatni, jelzéseket adni, Isten üzenetét továbbadni, aki a Szentlélek által hitelesített szellemi tekintély, akire érdemes hallgatni, érdemes tőle lelkigondozást elfogadni.

Egy másik hangsúlyos dolog, hogy az egész nép, egész Izrael sietett átkelni. Egy csapatként elindultak és egy csapatként kijöttek a folyóból. Külön megvan jegyezve, hogy Gád, Ruben és Manassé fiai is, mintegy 40 000 vitéz, együtt mozdult az egész néppel. Ez a gyülekezet egységét, közösségét hangsúlyozza: nincs magányos kereszténység! Sőt, együtt kell mozdulni, – lehetőleg egyszerre, ugyanarra figyelve, ugyan annak a jelnek engedve.

Háborúban nagyon fontos az egység, az együttesmozdulás, az összetartás, a bajtársiasság, az Összefogás. Nagyon fontos az időzítés a támadásra. Nem mindegy, hogy a szellemi harcban hogyan harcolunk. Szétszóródva vagy egységbe állva. Az egyszerre mozdulás, egyszerre való megindulás egyik kulcsa a győzelemnek.

 

Ma: figyelj Jézus jeladására, lelkipásztorod útmutatására, bajtársaidra és mozdulj együtt. Ne légy Robinson keresztyén – olyan nincs!

Vélemény, hozzászólás?