Olvasandó: Józsué könyve – 5. fejezet
10-12. vers
„(10) Gilgálban táboroztak Izráel fiai, és elkészítették a páskát Jerikó mezején a hónap tizennegyedik napján este. (11) A páska második napján, még aznap kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ettek a föld terméséből. (12) A következő naptól, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem Kánaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (5/5): Adj hálát a csodákért!
Micsoda ünnepnap rejlik e mögött a változás mögött: A föld termését eszik (5,11-12) „És ők kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből, és pörkölt gabonát” (5,11). A pusztában ugyanis mannát ettek, amit Isten természetfeletti úton adott nekik – természetesen minden nap, hisz megígérte. Lehet, hogy ez a pusztában született generáció nem is tudatosította magában, amikor a mannát ették napról-napra, hogy micsoda csodában van részük minden nap. Hisz az ember már csak ilyen: amit megszokott, azon nem csodálkozik, az természetes, mint a lélegzetvétel. Te ne legyél ilyen ember! Adj hálát a természetes csodákért is, mint például a lélegzetvétel.
A rendkívüli csodáknak nagyon is megvan a helye, de Isten sohasem tékozolja a csodáit! Az ötezer ember megvendégelésének csodája után Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy gyűjtsék össze a maradékot. Nem az volt a célja, hogy ezeket az embereket ettől kezdve folyton természetfeletti módon táplálja! Létezik egyfajta táplálék, ami arra alkalmas, amit „pusztai körülmények” névvel lehetne megjelölni. Pedig Izráel most már nem a pusztában tartózkodik és így meg is szűnt az ilyenfajta táplálékkal való ellátás. Az étkezésüket most már átállítják arra, ami megtalálható éppen ott, abban az országban. Ennek kétségtelenül jelentőséggel kell bírnia. Mindkét-fajta táplálék, a manna és a föld termése is az Úr Jézus Krisztus képe, mint aki a mi szellemi táplálékunk.
A manna az Úr Jézus előképe számunkra, ahogyan Ő megaláztatásában, mint valóságos ember járt itt a Földön. Az ország földjének termése (ne feledjük ezzel kapcsolatban, hogy az ország földje itt a mennyei helyeket jelenti), úgy mutatja Őt, mint aki megdicsőült a mennyekben. Kétségtelen, hogy mindkét fajta „táplálékból” kell táplálkoznunk. Pál apostol mondja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban minden embernél nyomorultabbak vagyunk – ám, de Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül!”
Hinnünk kell, hogy ő egyszemélyben Isten fia és Emberfia! Hinnünk kell, hogy Ő nemcsak földi vonatkozásokban reménységünk (gondviselő – gyógyító – szabadító – Mester), hanem örökéletünk is van Őbenne a mennyekben! Mert feltámadt és minek is feltámaszt!
Ma: Járj annak örömében, hogy Jézus neked is (elő)készíti a helyet: itt a földön lépésről lépésre vezet – ott a mennyben pedig bevezet abba a lakóhelybe, amit ő készít az övéinek!