Olvasandó: Józsué könyve – 7. fejezet
13 – 16. vers

„(13) Kelj föl, és szenteld meg a népet, és mondjad: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot. (14) Azért jöjjetek elő reggel törzsenként. Az a törzs pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő családonként, a család pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő férfianként. (15) Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az ÚR szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben. (16) Fölkelt tehát Józsué jó reggel. Előállította Izráelt törzsei szerint, és Júda nemzetségére esett a sors, hogy bűnös.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (7/4): Felelősséggel cselekedj, tekintettel másokra is.

„Egy mindenkiért – mindenki egyért”! – összetartozunk jóban rosszban. Isten így tekint az ő választott népére és így is bánik velünk.

Isten nem azt mondja, hogy Józsué Istentől független eljárása volt a hitetlenségben vereségük fő oka, hanem Ákán bűne. Ez az első eset, amikor egyetlen személy eltitkolt bűne terhelődött az egész közösségre. Miért terhel mindenkit ez a bűn, amikor pedig semmit nem is tudtak róla? Józsué nem ismer semmilyen okot arra, ami oka lehetett ennek a vereségnek. Péter sem tudott semmit Anániás bűnéről, amíg Isten Szelleme ki nem jelentette neki. Isten Józsuénak is kijelenti a bűnt. Sorsolással, amiben az ember cselekszik, de Isten dönt, mutat rá, kikről, kiről is van szó. Hol, kinek a „sátrában” (=szívében) lapul a bűn. A bűn előbb-utóbb napvilágra jön. Ne rejtegesd!

Egy másik nehéz kérdés így hangzik: „Akkor talán egy titkolt bűnért mi is felelősek lehetünk?” Talán a 3Mózes 5. r.  segít nekünk ennek a kérdésnek a megválaszolásában: a cselekedeteink, mivel közösségben élünk, valamilyen közösséghez tartozunk, valamilyen szinten „közügy”, közös ügy. Mindenkit érint, tovább gyűrűzik, mint a vízbe dobott kő gerjesztette hullám.

Kifelé úgy látszott, hogy Izráelnél minden rendben van, ahogyan látszólag Ákánnál is minden rendben volt. Hiszen a többiekkel együtt ő is körbejárta Jerikót és együtt kiáltott „győzelmet”. Itt olyan valakivel van dolgunk, aki látszólag hűséges az ÚRhoz, de titokban tisztátalanná vált. A látszat csal! Vigyázz, ne építs arra.

Kétségtelen, hogy Isten Ákánnal együtt az egész népet is próbára tette. Meg akarja mindnyájukat (Józsuét is) szabadítani az önáltatástól, és minden romlott befolyástól (mint amilyen a hitetlenség is). Így valamennyien meg fogják tanulni, milyen hűtlenek voltak, talán nem is tudatos módon. Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

Mindegyikünkben rejtőzik egy Ákán is, (hús) testi mivoltunkban egyetlen pillanatra sem lehet megbízni. Ez így van sajnos az első ember, Ádám esete óta. Bűne kihat az egész világra.

Isten csodálatos kegyelme, hogy az Egyetlen Igaz, a Názáreti Jézus élete, halála és feltámadása szintén kihat az egész világra. Az Ő golgotai imádsága: „Atyám bocsáss meg nekik…” – és kiáltása: „Elvégeztetett!”, mindnyájunknak lehetőséget jelent a bocsánatra, megszabadulásra, megváltozásra.

Ma: magad, vagy mások miatti bosszankodásod helyett, legyél hálás és magasztald Istent Jézus érted hozott áldozatáért.

Vélemény, hozzászólás?