Olvasandó: Józsué könyve – 8. fejezet
14-17. vers
„(14) Amikor Aj királya ezt meglátta, fölkeltek, és a város népe nagy sietve harcba vonult Izráel ellen. A király és egész népe a kijelölt helyre, a síkság szélére ment, mert nem tudta, hogy lest vetettek nekik a város háta mögött. (15) Józsué pedig és egész Izráel, mintha vereséget szenvedett volna tőlük, futni kezdett a puszta felé vivő úton. (16) És fellármázták az egész népet, amely a városban volt, hogy üldözze őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól. (17) Nem maradt ember sem Ajban, sem Bételben, aki ne eredt volna Izráel után; és otthagyták a várost tárva-nyitva, és üldözték Izráelt.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (8/3): A „könnyű” időben se legyünk könnyelműek!
sietve felkelének, és kijövének…
Mikor újra meglátta Aj királya Izrael táborát felvonulni ellenük, a korábbi könnyű győzelem emléke meggondolatlanná tette. Elsiette a dolgot, mert felbuzdította a győzelemszomj.
Mindenki hajlamos arra, hogy a korábbi élmények, tapasztalatok határozzák meg a pillanatnyi döntéseinket és cselekedeteinket. Ha csalódás, bukás, vereség ért, akkor legközelebb óvatosabbak leszünk ugyanabban a dologban. De ha győztünk és ráadásul könnyű volt a sikert elérni, akkor meggondolatlanul biztosra vesszük az újabb győzelmet. Ilyenkor jön a keserű „meglepetés” – nem úgy alakulnak a dolgok, amint ahogy az előzőek alapján elképzeltük.
Lehet, hogy ma könnyűnek ígérkezik a napod, olyan feladatok előtt állsz, amikben már van sikerélményed. Az előzőek alapján szinte előre látod, hogy simán fogod venni az akadályokat és biztosra veszed a győzelmet. Vigyázz, legyél óvatos, józan, körültekintő akkor is, amikor simán mennek a dolgok és könnyűnek tűnik a győzelem!
elszakadának a várostól…. és ott hagyák a várost kinyitva…
Ez volt Aj királyának a könnyelműsége. A város volt a biztonságot adó háttér. Ahonnan várható lett volna támogatás, illetve ahova baj esetén vissza lehetett volna vonulni. Mindkét lehetőség elveszett azzal, hogy elszakadtak és nyitva hagyták a várost. A város védtelen lett, ők pedig kiszolgáltatottakká váltak.
A történelem bizonyítja, hogy a fronton harcoló hadseregek győzelméhez mindig elengedhetetlen volt a hátország hathatós támogatása.
A lelki életünkben is fontos a „hátország”, ami biztosítja a municiót és a frontvonal hátsó védelmét. Ez nem más, mint az Úrral való folyamatos kapcsolat, elmélyült közösség ápolása: Ige olvasás, imádság, lelki közösség a testvérekkel. El ne szakadjunk ettől jó dolgunkban!
Ma: fűzd még szorosabbra az Úrral való kapcsolatodat és ebből indulj el minden kezdeményezésre.