Józsué könyve – Hogyan olvassuk?

Bármennyire is Isten honfoglaló népének fényes győzelem sorozatát olvassuk is ezekben a részekben, azt hiszem egyetlen egy jóérzésű ember sem olvassa szívesen ezt a sok vérengzést, kegyetlen népirtást. Ráadásul Isten parancsára?

Sokan nem is tudnak ezzel megbékélni és azt tanítják, hogy ezt csak a zsidók találták ki Istenről, hogy igazolják kegyetlenkedéseiket – Isten nem ilyen! Mások azt mondják: az Ószövetség Istene nem az az Isten, akit Jézus bemutatott az Újszövetségben, ez egy másik Isten vagy legalábbis Krisztus óta másként bánik az emberrel, mint Krisztus előtt. Ma már inkább csak kegyelmes, nem ítéletes. Én egyikkel sem tudok teljesen azonosulni, viszont messzire vezetne a vita tárgyalása. Most csak annyit: Isten valóban nem kegyetlen, de nemcsak kegyelmes, hanem igazságos is. Ő „a Szeretet” – az a szeretet, aki magában hordozza a kegyelmet és az igazságot is.

Ezúttal inkább olyan gondolatokat írok le, amiket most újra olvasva Józsué könyvét – ezekre a napokra (amiket most élünk) nézve értettem meg: Józsué könyve azon túl, hogy történelmi bizonyságtétel Isten dicsőséges tetteiről: ELŐKÉP.

Előképe annak a harcnak, amit minden idők hívő népének meg kell vívnia, hogy bemehessen az ígéret, a nyugalom földjére, vagyis az örök üdvösségre. Ahogy Pál apostolnál olvassuk erről az újszövetségi kijelentést: (Apcs 14:22) „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk.”, illetve: (Ef 6:12) „Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak”.

Vagyis Józsué könyvében leírt harcok előképei annak a szellemi háborúnak, amit az egyház vív e világban Isten Országáért és az emberek üdvösségéért. Józsué könyve azért előkép, mert ami benne történik az nem csupán a választott nép harca a kánaániakkal. Ha csak ennyiről lenne szó, az valóban igazságtalanság lenne! DE Nem! Ez a harc Isten és a gonosz harca az emberért.

Mert mi is van a háttérben?!:

1. Isten szemszögéből: az, hogy tetszett az Istennek, hogy ezt a földrészt megszentelje = elkülönítse magának, mégpedig abból a célból, hogy itt mutassa meg, itt vigye véghez üdvözítő tervét: az emberiség megváltását! Ezért Ábrahámnak és utódainak ígérte, akivel szövetséget kötött arra nézve, hogy tiszta, istenfélő életével (-ükkel) megbecsülik a föld szentségét. Ám közben – amíg „nagy néppé” lettek Egyiptomban – a Kánaánban lakó népek megszentségtelenítették, megfertőzték a szent földet förtelmes bálványimádásukkal. A honfoglaló választott népre várt a feladat, hogy megtisztítsa a Szentföldet.

2. Kánaáni népek szemszögéből: Ábrahámtól kezdve évszázadokon át ott volt előttük az Isten felkínált áldásainak a lehetősége. Látták, hallották az Istennel szövetségben élő emberek (=Ábrahám és utódai) példáját – de azt megvetették. Kánaán évszázadokon át a gonoszság fészke, az istentelenség, erkölcstelenség és a viszály fellegvára volt. Elátkozott terület, népek és emberek. Ezért határozta és rendelte el Isten népének, hogy tisztítsa meg a Szentföldet a bálványimádó gonoszságtól. Ennek a célnak a bizonyítéka az, hogy amikor Izrael tisztátalankodott ezen a földön, az Úr ítélete őket is ugyanúgy utolérte, mint a kánaániakat: tőlük is elvette a földet.

3. Izrael szemszögéből: Isten kihívta Ábrahámot a pogányságból, hogy rajta mutassa meg az egyetlen igaz élő Isten emberiségnek szánt áldását. Erről szól az élete és az utódai élete. Izrael léte, mindaz, amit tett Isten értük és általuk ezt hirdette, mindenki hallhatta láthatta. Mint ahogy híre ment a vörös tengernél, a pusztában, a Jordánnál. Voltak, akik ettől szintre, hitre, istenfélelemre jutottak és a szövetség oltalmába léptek. Mint például Jerikóból Ráháb, vagy a gibeoniak. Izraelnek a Szentföld ígérete nemcsak ajándék volt, nemcsak élettér-nyerés, nemcsak honfoglalás, hanem feladat: tettekkel és szavakkal, Isten iránti engedelmességgel felmutatni a népek előtt Isten nagyságát és dicsőségét!

Visszatérve az élőkép gondolatához, ma a történelemben a kegyelem korszakát, az egyház idejét éljük. Isten országának a hódítását a Sátán királyságában. Mindkét ország egy szellemi valóság – nincsen térképen. Isten országa ott van, ahol Isten megváltott gyermekei élnek, szolgálnak, Krisztus katonájaként vitézkednek. De nem országok, népek, emberek ellen – inkább értük. Nem test és vér ellen, hanem ez egy szellemi hadviselés a Sátán uralma ellen ebben a világban – az emberek lelkéért. Viszont ebben a szellemi háborúban a törvényszerűségek épp úgy működnek, mint a földi háborúkban. Ezért érdemes ilyen szemmel olvasni Józsué történetét. Megfigyelni példáját, eljárásait, hisz ő egy sikeres hódítást végzett. Megnyerte a háborút. Érdemes levonni néhány alapvető tanúságot és alkalmazni igazságait a győzelmes szellemi harc érdekében.

Aktualitás: ez a mostani idő, ahogy neveztem „vírus idő”, alkalmas arra, hogy elcsendesedjük Isten előtt, hogy minél több „csendes idő”-t töltsünk Vele. Alkalmas arra, hogy együtt legyünk szeretteinkkel és sok legyen a kapcsolatépítő „család idő”.  De vegyük tudomásul – hisz tapasztaljuk is -, hogy ugyanakkor „harcos idő”-ket élünk.

 Ahogy az ünnep-körüli üzeneteket kaptuk: Isten meglátogatott minket üdvösségünk érdekében, úgy alakítja a körülményeket, hogy megtorpanjunk, felfigyeljünk, magunkba szálljunk és Őfelé forduljunk. És bíztat, nyújtja a megmenekülést.

De sátán is látogat – ahogy Jézus mondta: „rázza a rostát”, nem mond le rólunk, mindent megtesz, hogy kiboruljunk: félelemmel, rossz hírekkel, betegséggel, halállal fenyeget, és szétrázza a közösségeket, hogy izoláljon, karanténoz, hogy bezárjon, mert egyedül könnyebb elbánnia velünk. Különösen nagy a támadása a hívők felé. Egyre inkább veszem észre, hívők körében több kárt okoz a hírekkel, mint magával a vírus okozta megbetegedésekkel! Fizikai értelemben nincs még egészségügyi összeomlás, de sajnos van egyre több mentális összeroppanás.

Ám nekünk van kire támaszkodnunk. Bízhatunk Istenben: Zsoltárok 91. Jézus pedig legyőzte e világ fejedelmét, bízzatok, Ő maga mondta: „imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, azért, ha majd megtérsz erősítsd testvéreidet” (Luk.22,32).

Bizony megkell erősödnünk az Úrban, fel kell vennünk a lélek fegyvereit! Ebben szeretnénk segíteni az elkövetkezendő hetekben a „ hétre való olvasnivaló” sorozatban –  Józsué könyve alapján. Legyen ez csendes időnk egyik tartalmává. Ahogy Gyökössy Endre b. mondta: „kiborulás ellen legjobb orvosság a leborulás az Úr lábaihoz!”

Áldott csendesidőt – sok békés családidőt – és győzedelmes harcosidőt kívánunk szeretettel:

Péter András és Péterné Szűcs Katalin

Lelkipásztorok