Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 11. fejezet
1-16. vers
„(1) Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé. (2) Dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám, és ahogy meghagytam nektek, rendeléseimet megtartjátok. (3) Szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinak a feje Krisztus, az asszonynak a feje pedig a férfi, a Krisztusnak a feje pedig Isten. (4) Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. (5) Minden asszony pedig, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. (6) Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, hogyha pedig szégyen az asszonynak megnyiratkozni vagy leborotváltatni a fejét, akkor fedje be. (7) Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége. (8) Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. (9) Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. (10) Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselnie a fején, az angyalok miatt. (11) Mindenesetre az Úrban férfi sincs asszony nélkül, asszony sincs férfi nélkül. (12) Mert amint az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, az egész pedig Istentől. (13) Magatokban ítéljétek meg: Illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? (14) Nemde maga a természet is arra tanít-e titeket, hogy szégyen a férfinak, ha hosszú hajat növeszt? (15) Az asszonynak pedig ékesség, ha hosszú haja van, mert a haj fátyolként adatott neki. (16) Ha pedig valaki vitatkozni akar, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem Isten gyülekezeteinek.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (11/1): Illendőképpen
Manapság hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy az öltözködés magánügy. Kinek-kinek szíve joga eldönteni mit vesz fel. Senkinek nincs joga beleszólni az életnek ebbe a területébe. Ezen a téren a gyülekezetben sincs szükség előírásokra, hisz mellékes külsőség. Azért nem egészen igy van. A megjelenés üzenetet hordoz az illető felfogásáról, hozzáállásáról, helyzetéről, igényességéről, igazodási készségéről, még erkölcsi normáiról is stb. Tehát árulkodik az illető személyiségéről és a közösséghez való viszonyáról. A közösségnek pedig ezen a téren többnyire vannak írott, vagy íratlan szabályai, kialakult szokásai, amik az összetartozást kifejezik. Az, hogy hogyan jelenünk meg egy közösségben, kétféle indokkal is szabályozott: az egyik az illendőség, a másik a rendelkezés.
Pál ebben a szakaszban nem divatot diktál és nem csak kulturális
szokás betartását ajánlja, hanem az öltözködés szellemi jelentőségére mutat rá. Ugyanis abban a korban, amikor az élet minden mozzanatát áthatotta a vallás, az öltözködésnek erőteljes szakrális, vallásos jelentősége is volt. Bizonyos ruhadaraboknak, testrészek betakarásának hitbeli üzenete is volt. Pl. a fej befedése: egyszerre volt kulturális és vallásos jelentőségű. Ugyanis abban a korban csak prostituált, ledér életű nők jártak fedetlen fővel – ez volt a társadalmi indok, hogy a gyülekezetbe csak fedett fejjel mehettek az asszonyok. A hitbeli indokot pedig Pál itt a nőknek és a férfiaknak a teremtési rendben elfoglalt, megkülönböztetett helyzetével magyarázza. Nyilván van a kettő között áthatás, de ahogy a társadalom zömének az élete elszakadt a hitélettől, eltűnt az öltözködés szakrális meghatározottsága, és maradt a kulturális!
Ma már az egyházon belül is kevésbé befolyásolja az öltözködést
a vallási előírás, kivéve néhány felekezetet, vagy még inkább „helyzetet”, ahol talán úgy gondolják, hogy „biblikusabbak”, szentebbek attól, hogy betartják betű szerint a leírtakat – de ez sok esetben inkább a törvényeskedés, az elkülönülés (kirekesztés) üzenetét hordozza és nem a szeretetét a kívül állók szemében.
Ma: legyen mérvadó a számunkra Kálvin mértéktartó magyarázata a megjelenés tekintetében: „… akkor követünk el bűnt, ha felbolygatjuk az illendőséget és felforgatjuk az Isten által megkívánt jó rendet” (K.Jn. Római levél magyarázata 247.o.).