
Olvasandó: Korinthusiakhoz írt levél – 3. fejezet
9-23. vers
„(9) Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (10) Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá! (11) Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus. (12) Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra, (13) mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek milyen a munkája, azt a tűz teszi próbára. (14) Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat kap. (15) Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át. (16) Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? (17) Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti. (18) Senki se csapja be magát. Ha közületek valaki bölcsnek gondolja magát ezen a világon, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. (19) Mert e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban. (20) És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók. (21) Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek: (22) akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők, minden a tiétek. (23) Ti pedig Krisztuséi vagytok, és Krisztus Istené.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (3/3): Adjuk magunkat szántóföldül, épületül Istennek, hogy templomává tegyen!
Tegnap utaltam arra, hogy a korinthusi keresztyének azért voltak hajlamosak a „szektásodásra”, mert hitükben kisdedek voltak és az emberi tekintélyeket kezdték követni. Ezt Pál nem engedhette, hogy tovább folyjon, ezért elég határozott és kemény hangon oktatja ki a korinthusiakat. Néha bizony Isten Igéje azért válik keménnyé a számunkra, mert szükség van keményebb beszédre, keményebb eledelre. Bár mi hajlamosak vagyunk a lelkünket pátyolgató kényeztető, vigasztaló, kellemes, biztató igéken táplálkozni, de ez a tejnek eledele. Amikor keményebb eledelt kapunk, akkor az azt jelenti, hogy Isten nevelni akar, növekedést akar nekünk adni. Ezért azt se vessük meg, hanem fogadjuk alázattal, hogyha Isten szava keményebben szól a szívünkhöz. Például, amikor rámutat visszáságokra, tévelygésekre, hamisságokra, bűnökre, tévedésekre, megbánni valókra az életünkben. Vagy éppen útnak indít valamerre, hogy kimozdítson a tétlenségből, a tespedésből, a lustaságból, a fogyasztói keresztyénségből.
Pál Istent úgy mutatja be, mint aki folyton munkálkodik, az életünket is előbbre vinni, célba juttatni akarja. De így állítja a korinthusiak elé a krisztuskövetőket is: szántóföldnek, épületnek, sőt templomnak ábrázolva az egyházat. Akik pedig benne dolgoznak, azokat szántóvetőknek, öntözőknek, építőknek, alapozóknak nevezi. Ez a metafóra, nagyon szemléletesen kifejezi azt, hogy Isten nem egyhelyben topogó keresztyénséget akar, hanem az egyházat folyton készíti arra, hogy tökéletességben szeplőtelen szentségben maga elé állítsa.
Így használja az ő szolgáit annak gyarapítására:
– hol úgy, mint magvetőket, akik az Igét elvetik a szívekbe,
– hol úgy, mint öntözőket, mint akik a növekedéshez szükséges tápanyagot eljuttatják,
– hol pedig mint építőket, mint akik építőmesterek, akik egy komplett épületet állítanak fel.
Pál magát alapvetőnek, alapítónak nevezi, rámutatva, hogy ez az alap a Jézus Krisztusról szóló evangélium. Erre kell építeni és az építkezés folyamata mindaz a többi tanítás, ami a keresztyéni életmóddá, életfolytatássá fejleszti az újjászületettek életét. Azaz folyamatosan építkezni kell arra az alapra, amit kaptunk Jézus Krisztusban. Nem mindegy azonban, hogy milyen az az építő anyag, amit felhasználunk az építkezéshez, mert az értéktelen anyagokat az ítélet tüze megemészti.
A keresztyének élet-építésnek értékes „anyaga”:
– az alap: a Krisztusról szóló beszéd,
– az építőtéglák: az igei igazságok alkalmazása,
– a kötőanyag: a szeretet, a Krisztussal való közösség megélése és
– a tető az egészen: a szolgálat a Szentlélek által.
Ezekben kell mind a korinthusiaknak, mind nekünk növekedi.
MA: erre a növekedésre adjuk oda magunkat Istennek!