Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 16. fejezet
17-27. vers
„(17) Kérlek pedig titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük! (18) Mert az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak, és nyájas beszéddel meg hízelkedéssel megcsalják a jóhiszeműek szívét. (19) Mert a ti engedelmességetek híre mindenkihez eljutott. Örülök azért nektek, de azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban és ártatlanok a rosszban. (20) A békesség Istene pedig hamarosan összetöri a Sátánt a lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen. (21) Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz. (22) Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki ezt a levelet írtam. (23) Köszönt titeket Gájusz, aki nekem és az egész gyülekezetnek házigazdája. Köszönt titeket Erásztosz, a város intézője és Kvártusz testvér. (24) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal. Ámen. (25) Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése által, annak a titoknak kijelentése folytán, amely örök időktől fogva el volt hallgatva, (26) most pedig a prófétai írások által nyilvánvaló lett, és az örök Isten parancsolata szerint a hitben való engedelmesség végett minden népnek tudomására jutott, (27) annak az egyedül bölcs Istennek dicsőség mindörökké a Jézus Krisztus által. Ámen.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (16/2): Bölcsek a jóban – ártatlanok a rosszban!
Parancsként hangzik – az is –, de valójában több ez annál: inkább egy háromszoros áldás mondás: bölcsesség, jóság, ártatlanság! Mert amit itt kíván Pál az egyrészt nem megy saját erőből: egyedül Isten áldása, bennünk való munkája eredményezheti, másrészt pedig, ha így tudunk járni az életben, akkor arra nincs jobb kifejezés, minthogy: „Áldott az az ember, aki bölcs a jóban és ártatlan a rosszban”. Óh, ha így lenne!
A Bölcsesség és jóság külön-külön is nagyon pozitív és kívánatos erény az emberi jellemben. De amikor így összekapcsolódva lehet bennünk – az valóságos áldás. A rossztól való elkülönülés pedig zavartalanná teszi az áldás áradását az életünkben. De miféle bölcsességről – jóságról – rosszaságról és ártatlanságról van itt szó? Érdemes a szavak eredeti jelentését és használatát megismerni, hisz ezek, hogy „bölcs”; „jó”; „rossz” és „ártatlan” a hétköznapi szóhasználatunkban nagyon elcsépeltek. Miféle bölcsességre gondolhat Pál?
A bibliaira. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” mondja Salamon, Jézus azokat mondja bölcsnek, akik hallva a tanítását hallgatnak rá és akként cselekszenek, Pál pedig a hit bölcsességét is Jézus Krisztus személyéhez igazítja, mondván: Én, mint bölcs építőmester csupán alapot vetettem – ez az alap pedig a Jézusról szóló örömhír. Vagyis nem emberi eszességről, okosságról, intelligenciáról, hanem az Úr Jézus Krisztussal való mély kapcsolatról és az abból fakadó helyes gyakorlati életfolytatásról van szó.
Az Úrra építve életünket szilárd alapon megállhatunk az ige szerinti „jóban”. A „jó” pedig a következőket jelenti: 1) jó, nemes, bátor, vitéz, derék, kiváló, becsületes, jóindulatú, jóakaratú 2) hasznos, előnyös, kedvező, jótékony hatású 3) főnévként: erkölcsi értelemben jó, helyes (dolog) (Róm 2:10) 4) főnévként: anyagi javak (Luk 12:18)
És mit jelent ártatlannak lenni a rosszban? A szótár szerint a rossz = 1) rossz, gonosz, romlott, züllött, gyalázatos 2) káros, ártalmas 3) ócska, értéktelen, hitvány 4) alkalmatlan, ügyetlen 5) bajok, szerencsétlenségek, viszontagságok, sérelmek
– ezekben kell „ártatlanokként” élni. Ez is egy sokat mondó kifejezés: olyan anyagokra használták, amelyek: 1) vegyítetlen, tiszta, be nem szennyezett 2) érintetlen, romlatlan, vagyis = ártatlan anyagok voltak. Mint például a fel nem vizezett bor, vagy a megtisztított arany.
MA: Ez az intelem/áldás a keresztyén ember számára nem egy egynapi parancs, hanem egész életre szóló program, amit úgy hívunk, hogy megszentelődés! Ma az a „parancs”, hogy szánd el magad erre a Szentlélek segítségét kérve! Ámen!
DE Ne lepődj meg: a sátán minden elkövet, hogy ne sikerüljön. Ezért teszi hozzá Pál bátorításként – és üzeni nekünk is:
„(20) A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.”