Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 2. fejezet
17-29. vers
„(17) De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel, (18) és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad. (19) Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, (20) a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság. (21) Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e? (22) Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e? (23) Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e? (24) Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között. (25) Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. (26) Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki? (27) És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy. (28) Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik, (29) hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (2/2): Ne légy képmutató, gőgös és hamisságban bizakodó!
Képmutatás, vallási gőg, hamis bizakodás – e három veszélyes csapda gyakori eszköze a sátánnak, hogy megtévesszen és hamis vágányra terelje az istenfélő ember útját. Olyan emberekről van itt szó, akik nem istentelenek, sőt nagyon is istenfélő, buzgó és vallásos zsidók. Kiváltságos emberek, mert Isten Kijelentette magát nekik, szövetséget kötött velük és törvényt adott, ami alapján Istennek tetsző életet élhetnének. Ez egy nagy kiváltság, amivel azonban rosszul éltek. Vissza éltek, mert büszkélkedők, másokat megvetők lettek. Pedig szolgálniuk kellett volna a pogányok felé. Ez nem tetszik Istennek. Nem azért adja a jó ajándékait, hogy kérkedjünk velük és mások fölé emeljen, hanem azért, hogy Őrá mutassunk és Neki szerezzünk elismerést. Alapszabály: akinek több adatik, attól többet várnak el!
A másik csapda a képmutatás.
Jézus ez ellen folyamatosan harcolt. Amikor az Isten ismerete, a vele kapcsolatos meggyőződések csak külső, elméleti, hangoztatott, mások előtt tetszelgő viselkedést eredményez, de nem belső, szívből jövő szent életet. Belső odaszánás helyet külső szabályok követését – érdekből, pozícióból, kivagyiságból. Nagyon sokan vannak a vallásosak között ilyenek! Ez Isten előtt utálatos! Meg kell térni belőle!
A harmadik csapda: a szövetség külsőségeiben való hamis bizakodás. Amikor nem az élő kapcsolaton nyugszik a hívő élet, hanem a szabályok, szokások, külsőségek, szertartások, betartásán. Aki úgy gondolja, hogy ezek vezetnek az üdvösségre végzetes tévedésben van, mert saját cselekedeteiben, teljesítményében bízik és nem az ÚR Jézus Krisztusban. Pedig Isten kijelentette: nincs más, aki által üdvözülni lehet, csak Jézus. Egyedül ő az út az Atyához és ő vezethet életre bennünket! Az Ő engesztelő halála törölte el azt az akadályt, a bűnt, ami elválaszt minket az Istentől. A Benne vetett engedelmes hit, bizalom, és a Vele való kapcsolat tart meg minket azon az úton, melynek végén mennybe jutunk. Ezért Benne bízzunk és őt keressük az Igében, a gyülekezetben folyamatosan!
Ma: tisztulj meg minden büszkeségből, képmutatásból, és külső vallásosság helyett legyen belső közösséged Istennel a Szentlélek által.