Olvasandó: Rómaikhoz írt levél – 7. fejezet
„(1) Avagy nem tudjátok, testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg él? (2) Mert a férjes asszonyt a törvény a férjéhez köti, amíg él a férj, de ha meghal a férj, az asszony feloldást nyer a férj törvénye alól. (3) Ha férje életében más férfié lesz, az házasságtörésnek számít, ha azonban meghal a férje, nem köti a törvény, úgyhogy nem lesz házasságtörő, ha más férfié lesz. (4) Éppígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. (5) Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak. (6) Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában. (7) Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd. (8) De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn. (9) Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn, (10) én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett. (11) Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa. (12) De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó. (13) Akkor hát a jó halálomra lett nekem? Semmiképpen! De azért, hogy a bűn bűn mivolta nyilvánvaló legyen, a jó által a halált munkálja, hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétekké legyen. (14) Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek. (15) Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. (16) Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó. (17) Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. (18) Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. (19) Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok. (20) Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. (21) Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel. (22) Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, (23) de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt. (24) Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből? (25) Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.”
/Revideált Károli Biblia (Veritas)/
Napi parancs (7/1): Öntsd ki Isten előtt a szívedet: mondd el vívódásidat imában – őszintén, miként Pál tette!
Van egy kérdés, amely Pál apostolnak szinte minden levelében előkerül: Mi haszna törvénynek? A kegyelemből való elfogadottságunk és a szintén Istentől kapott törvény mércéje hogyan egyeztethető össze a kegyelmet elfogadott hívő ember lelkiismeretében? Mert hisz Jézuson kívül nem volt, nincs és nem is lesz ember, aki ne vétkezne!
Farizeusi múltjának köszönhetően Pál kitűnően ismeri Mózes törvényeit. Ebben a fejezetben, amely a római levél legszemélyesebb fejezete, tele életrajzi részletekkel, Pál pontosan megfogalmazza, mit gondol a kérdésről. Azon a véleményen van, hogy a törvény az erkölcs alapvető kódexe, amely körülírja az Istennek tetsző magatartást. A törvény egyetlen haszna, hogy rámutat a bűnre: „a bűnt is csak a törvény által ismertem meg” (7. vers). Pál Szerint az olyan szabályok, mint a Tízparancsolat, hasznosak és jótékony hatásúak. A törvénnyel azonban van egy nagy probléma. Csupán rámutat az ember bűnére, de semmivel sem teszi jobbá a bűnöst. Pál farizeusi múltjának egyik öröksége, hogy rendkívül érzékeny lelkiismerettel bír. Ám ahogy erre találóan rámutat, ez főként csak arra jó, hogy bűntudatot érezzen. A törvény leleplezi gyengeségeit, ám arra már nem képes, hogy erőt adjon azok leküzdéséhez. Saját próbálkozásainak tapasztalata, hogy a törvény, vagy bármilyen szabályrendszer végül zsákutcába vezet. Pedig, ha valaki olyan fegyelmezett életvitelt folytat, mint Pál, annak nem jelent túl nagy nehézséget, hogy megtartsa a Tízparancsolat nagy részét. A külső cselekedetek, mint a káromlás, gyilkosság, házasságtörés, lopás és hazugság könnyen mérhetők és ellenőrzés alatt tarthatók. Ám a belső, láthatatlan bűnök, például gonosz kívánságok, sokkal nehezebben tarthatók kordában. Amint a hegyi beszédben Jézus rámutatott, olyan láthatatlan bűnök, mint a kívánság, a kéjvágy és a harag ugyanolyan mérgező hatásúak lehetnek, mint külső megjelenési formáik, vagyis a lopás, a házasságtörés és a gyilkosság. A Róma 7 átütő erővel mutatja be, milyen belső küzdelmet jelent, amikor a távolról sem tökéletes ember odaszánja magát a tökéletes Istennek.
Azok a keresztények, akik arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként szabadulhatnának meg végre a bűntől, vigasztalást meríthetnek Pál őszinte vallomásából. Isten normáival szemben mindannyian tehetetlennek érezzük magunkat, és Pál éppen erre szeretne rámutat- ni. Semmiféle szabályrendszer nem képes megtörni a bűn és bűntudat ördögi körét. Külső segítségre van szükségünk ahhoz, hogy „a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában” (6. vers).
MA: gondoljuk át alaposan: Milyen személyes, belső vívódásunk miatt érezzük leginkább tehetetlennek magunkat? Kérjük benne Isten Lelkének békességet adó erejét.