„Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” (Ézsaiás 57:15)
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Bevallom, hogy egyre inkább hiányzik, ha személyesen nem találkozhatunk, mégis remélem, hogy az Úrban való kapcsolatunk nem fog kárt vallani és megszakadni ezekben a nehéz időkben sem. Ha eddig meg is őrizte Isten az életünket, naponta halljuk, hogy milyen sokan elmennek az emberiség és a mi népünk köréből is a járvány útján. Azt is érezzük, hogy ennek a történésnek bibliai jelzése, üzenete is van a mi számunkra. Emberi történetünk végének idejét az Úr ismeri csupán, mely az Atya hatalmában van. (Apcsel 1:7)
Még az is lehet, hogy olykor már csak az elhunytak számát halljuk és nem is marad erőnk végig gondolni, hogy minden egyes élethez legalább 5,10,15 és ki tudja hány szülő, testvér, rokon és ismerős tartozott, akik őt most is siratják, akik szomorúak lettek és akik ma reggel hallották meg a kórházból az ő eltávozásukat. El kell gondolnunk azt is, hogy a fizikai terhelésen túl milyen lelki terhelés alatt vannak az egészségügy dolgozói is. Imádkozásunkban ne feledkezzünk el róluk sem, hiszen sokan még fertőzötten is dolgoznak.
Bizony sok a megtört szívű élet, család is körülöttünk, s ha mi közvetlenül nem is veszítettünk el egy szerettünket sem, vannak, akikért együtt imádkozunk vagy együtt kell imádkoznunk és akikért nagyon bánatosak vagyunk. Pál apostol szeretettel kéri, hogy ne úgy gyászoljunk, mint a pogányok, akiknek nincs reménységük az Örök Életben. „ Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és föltámodott, azonképen az Isten előhozza azokat, akik elaludtak, vagy Jézus által ő vele együtt.” (1Thessa 4:13-14)
A fenti igében minden szó nagy üzenetet hordoz a mi számunkra: „Magasságban és szentségben lakom” olvassuk az igéből. Bizony komolyan kell vennünk szavainkban is, beszédünk alkalmával is, hogy Isten Szent. Nem félnünk kell Istentől, de „szent félelmet” kell hordoznunk a szívünkben, melyben a szeretetünk és mély tiszteletadásunk is jelen van. El kell ismernünk és megvallanunk, hogy Ő az Úr, Ő az Isten, mi pedig teremtmények vagyunk, akiket az Úr Jézus Krisztusért gyermekeivé fogadott.
A „megtört szív” lehet lázadó szív is, lehet megkeseredett, Istent és másokat is támadó szív. Kérjük az Urat, hogy adjon alázatosságot, hogy Jézusban közénk alászállva és bennünk lakozva a Lélek által megvigasztalhasson. Adjunk hálát az Úrnak azért a kegyelmes ígéretéért, hogy „felüdít, megvigasztal” és megerősít megtört állapotunkból. (Ézsaiás 57:15) Mindezt azért, mert még nem végezte el bennünk teljesen az Ő munkáját és mert még ránk is akar bízni valamit. De kérjük el az Úrtól, hogy lehessünk nagyon érzékenyek egymás iránt. Jó ha tudjuk, hogy a Szent Írásban 300-szor fordul elő, hogy Jézus Krisztus mint a Királyok Király vissza fog térni még erre a földre, amikor minden szem meglátja őt még azok is akik Őt által szegezték! (Jelenések 1:7)
Azért szolgáljunk néki örvendezéssel és hálaadással és jó reménységgel! Imádkozzunk, hogy már most a kicsi, betlehemi Karácsonyi Gyermekben felismerjük és szerethessük a mi Megváltó Urunkat, Királyunkat. Ézsaiás is már a gyermekben látta az ő Atyjának isteni személyiségét. (Ézsaiás 9:6-7)
Hálás vagyok Istennek, hogy ismerhetem Testvéreimet és kívánok Mindenki számára Áldott, és Békességes Karácsonyi Ünnepeket és szeretetben is gazdag Új Évet és lélekben együtt szeretnék ünnepelni Mindnyájatokkal!
Testvéri szívvel: Szabó Dániel
Nyékládháza