Több mint üzlet

Több mint üzlet! Az Ábrahámnak szánt áldások közül a 3. ígéret beteljesedésének első zsengéje! Egy sírhelynek szánt barlang. Talpalatnyi hely, egy kriptányi föld, amit Ábrahám hittel megragad.

Miért van ennek ekkora jelentősége, hogy egy egész fejezetben részletezve van? (és még később is visszatér rá és hangsúlyozza, hogy oda lett eltemetve Ábrahám) Mert ez volt az első darab föld az ígéretföldjéből, amit Isten Ábrahámnak ígért.

Miután Ábrahám meggyászolta Sárát Hebrónban (23:2), alkuba bocsátkozott egy földterületért, hogy oda temethesse. Ábrahámot már ekkor nagyra becsülték a körülötte élő emberek: Istentől való fejedelem vagy te közöttünk (vö. 20:6-11) – mondták.  Mivel tisztelték, gyászában segíteni akarták, felajánlották neki a legtisztességesebb helyet a temetőjükben. Az ő temetőjükben! Hízelgő és kényelmes, olcsó ajánlat. De Ábrahám nem fogadta el!

Miért?  Hitből! – a hite alapján cselekedett Ábrahám, mikor ragaszkodott ahhoz, hogy ő pénzen vett, saját tulajdonú sírba temethesse feleségét. Mert ez a helyzet, hogy neki a mostani tulajdonosok „szorítsanak”, adjanak helyet azon a földön, amit Isten neki ígért, nem felelt meg a hitének! Ő hitben már úgy tekintett arra a földre, mint a sajátjára, amit most még mások birtokolnak, de az az ő öröksége. Nem embertől, hanem Istentől! És mert most temetnie kell, ő nem mások temetőjében akar helyet kapni, hanem a sajátjában akar temetkezni! És ezért kész fizetni – áron felül is –, kész áldozatot hozni, csakhogy az övé legyen. Ígéretet kapott a föld felől, hogy övé lesz? – akkor úgy is kezeli a dolgot. Ez a hit!

Két kegyes ember imádkozott buzgón esőért az Úrhoz: Uram adj holnap esőt a földemre! Másnap mindkettő kiment a földjére, de csak az egyik vitt magával esernyőt. Szerintetek melyik kezelte valóban hittel a dolgot? Amelyik vitte az esernyőt… Ígéretet kaptál, hogy meg fog őrizni az ÚR a vírus okozta betegségtől? Akkor kezeld úgy a dolgot. Én ezért nem hordok maszkot.

Ábrahám tehát ragaszkodik ahhoz, hogy megvásárolja az általa kinézett területet. Ebben a jogi szerződésben Ábrahám csak egy barlangot akart venni, ami Efróné volt (23:9), de Efrón el akarta adni az egész szántóföldet. Bár Ábrahám nem akarta az egész szántóföldet, kész volt megvenni (12-13. v.), magas áron (négyszáz ezüst sekel), hogy megkapja a barlangot. Ennyire fontos volt neki az a hely! Vajon miért? Szintén a hit lépése és az áldáshoz való ragaszkodása miatt! Ez a földvásárlás a hitnek egy olyan lépése volt, ami kaput nyitott az életre (=örökéletre), miközben arról volt szó, hogy el kell temetnie Sárát. De hogyan? Milyen megfontolással? És főleg hol? Ma is van jelentősége, hogyan temetünk, hogyan gyászolunk. Eláruljuk vele, hogyan gondolkozunk az életről, halálról és az azutáni dolgokról.

Abban az időben fontos volt, hol temetik el az emberek a halottaikat; a temetésnek a szülőföldjükön kellett történnie. Igaz Ábrahám jövevény és idegen volt a többiek között (23:4), mégis ebbe a földbe vetette reményét. Bár Izsák nősülésével kapcsolatban Ábrahám a rokonait említette – és „hazám”-nak nevezte, akik Mezopotámiában maradtak, de magát a fiút nem engedte visszamenni oda. Ő maga pedig temetkezni is ezen a földön akart. Ezzel Kánaán lett Ábrahám új hazája. Ábrahám újat cselekszik – örökhagyó az új perspektívája. Úgy cselekszik, mint akinek van reménysége. Neki már nem a világ, nem a közfelfogás, nem a szokások és hagyományok parancsolnak, hanem Isten szavához igazítja a döntéseit és azok mentén cselekszik. Mi milyen sokszor hagyjuk, hogy a világ szava határozzon Isten szava helyett. A humánum, az álságos jog, hamis szeretet, megtévesztő igazságok, hírek, manipuláló intézkedések.

Mióta Isten elhívta, Ábrahám már sok mindent tett, de ez a tett lett a kapunyitás a jövőre. Ez a tett már nemcsak az engedelmességről szól, hanem az áldások megragadásáról, arról a hitbeli alapállásról, amiről azt mondja a Zsid.11.: A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgok felől való meggyőződés.

És azt is olvassuk, hogyan realizálódott ez Ábrahámnál:

Zsid 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy.

Zsid 11:9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel.

Zsid 11:10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.

Zsid 11:11 Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

Zsid 11:12 Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan.

Zsid 11:13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.

Zsid 11:14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek.

Zsid 11:15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni.

Zsid 11:16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.

Zsid 11:17 Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta,

Zsid 11:18 akinek megmondatott: „Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni”.

Zsid 11:19 Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett.

De érdekes módon az ígéret földjének egyetlen része, amit Ábrahám maga kapott, az volt, amit megvásárolt – egy temetkezési barlang. Az ősatyáknak ez az első birtoka, egy barlang, ami immár kötötte őket az ígéret földjéhez. Ez a föld valódi „elfoglalása” volt. Soha többé nem lehetett visszatérni Mezopotámiába. A későbbi ősatyákat őseikkel együtt Kánaánban temették el. Ábrahám tudta, hogy képtelen kimeríteni Isten ígéretét, ezért terveket készített a jövőre vonatkozóan. Azzal, hogy megvette a földet halottja számára, felismeréséről tett bizonyságot, hogy Isten ígéretei nem fejeződnek be ezzel az élettel. Isten sokkal többet fog tenni annál, mint amit megtett ebben az életben. Ez mindenkinek a reménye, aki hitben hal meg.

A föld ígérete Mózes első könyvének egyik fő témája, de a halál is az. A halál a bűn által jött be és tönkretette az emberiséget. Az ősatyák és a szentek halála kegyetlen emlékeztető arra, hogy az emberek bűnösek. A halál gyásszal jár. De ebben az igeszakaszban a halál ugyanakkor a reménység alapja is.

Az életben a patriarchák vándoroltak, a halálban az ígéretek örökösei lettek, és „elfoglalták” a földet. Az ősatyák és mások is úgy haltak meg, hogy nem látták az ígéretek megvalósulását; mégis hitben haltak meg (Zsid 11:39-40). Isten terve nem az volt, hogy a megígért nyugalmat az újszövetségi hívők részvétele nélkül adja meg nekik. A szombati nyugalom még mindig hátravan, de azok, akik hisznek, már most belépnek abba, bár teljes mértékben majd csak a jövőben fogják megismerni (Zsid 4:8-10).

A lényeg az, hogy Isten ígéretei a hitben járó embereknek nem meríthetők ki ebben az életben. Amint Ábrahám reménykedve vásárolt temetkezési helyet az ígéret földjén, ugyanúgy a mai hívők reménye túlmutat ezen az életen.

A halál idején – amikor az ember természetes reakciója, hogy a világhoz hasonlóan gyászoljon – kell a hívőnek leginkább bemutatnia hitét, mert akikre Isten ígéretei vonatkoznak, azoknak van reményük a síron túl. Maga Jézus is utalt Ábrahámra, amikor a feltámadásról beszélt a szadduceusoknak (Mt 22:31-32). Isten ígéreteihez szükséges a feltámadás! És lesz is feltámadás!

Nem volt könnyű idáig Ábrahámnak eljutni. 100 év kellett hozzá, több bukás, hősiesség, önmegtagadás. Mi tartotta Ábrahámot ezen az úton? Az ISTEN ÍGÉRETEIBE VETETT HIT! AZ ÁLDÁSOK REMÉNYSÉGE! Fantasztikus ígéreteteket kapott. Isten ismerte Ábrahám szívét/vágyát az utódra és a hazára. Az ember két alapvető vágya ma is ez. Az ember nem sokat változott az elmúlt 4000 év során. A gyermek utáni vágy és a föld birtoklásának vágya ma is meglepő érzelmi erővel tör fel. Gondoljunk arra a sok millió házaspárra, akiknek nem lehet gyermekük. Legtöbbjük számára ez mély gyötrelmet jelent. Vagy gondoljunk azokra az emberekre, akik keményen dolgoznak, feláldozva minden szabadidejüket, hogy saját otthont teremtsenek maguknak és a családjuknak. Ábrahám hosszú életének az összegzése ez: megáldotta mindennel az Isten.

Mi mindennel?  (4-17-ig terjedő skálán mozognak a keresztény honlapokon)
Az eredetit olvashatjuk, így:

1Móz 12:2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.
1Móz 12:3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

Tehát a 4 áldás:
1.) Nagy nép               –          a nemzetek között         = elszaporodás a földön
2.) Nagy név               –          az emberek előtt  = tekintély és győzelem
3.) Nagy hatás –          az emberek között = sokak megnyerése Jahve-nak
4.) Nagy utód  –          az emberek fölött! = Messiás

Mit jelentenek ezek ma nekünk? Mit jelent ma ez a teológiai fogalom, hogy ,,Ábrahám áldása,,?

Más bibliai ígéretekkel összevetve szerintem a következőket tartalmazza:
1. Minden, ami a személyes gyarapodásodat jelenti – például család, munka, megélhetés, testi/lelki egészség, siker stb.
2. Minden, ami a környezetedben mások fölé emel – például tekintély, vezető pozíció, győzelem.

3. Minden, amivel hasznára lehetsz a környezetednek – például jó példa, hitelesség, gyümölcs, értékteremtés, kreativitás, szolgálat, segítőkészség stb.
4. Tanítványként szolgálhatod, munkálhatod az emberek üdvösségét – például bizonyságtétellel, igehirdetéssel – egyszóval mennyre néző ablakot nyithatsz.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni Ábrahám jelentőségét. Nem volt könnyű útja az áldásokig (otthagyva a civilizált világot, hosszú várakozás, vándorlás térben és időben). Nem volt hibátlan (többször rosszul vizsgázott az éles helyzetekben). Nem volt rögtön kész (hitében meg-meg ingott, saját kézbe véve az eseményeket). Tanulnia kellett, bukdácsolt, de fejlődött, kitartóan törekedett, komolyan vette Istent és az ígéreteket = egyszóval hitt, más szóval pedig szerette Istent! Nem mindig Isten szerint cselekedett, de sohasem volt engedetlen, ha valamit megértett, azt elfogadta, abban bízott, azt megcselekedte. Ezért áldotta meg, ezért lehetett Isten áldott embere Ábrahám! A Bibliában azt olvassuk, hogy a legjobb dolog, ami elérhető az Ábrahám áldása!

Nekünk hogyan?

A nagy név – hamar meglett. A „nagy nép” ígérete – az utód születése már próbára tette türelmét. Pedig ezek még csak a földi áldások kategóriáját jelentették. De Isten nemcsak erre az életszakaszra akar áldást adni, hanem az örökkévalóra is. Ezért adta a „nagy föld” és „nagy áldás” (Messiás) ígéretét. Isten, miután mindent megígért Ábrahámnak, amire csak egy ember vágyhatott abban a korban, még merészebb tervet tárt elé. Amikor utódot és földet ígért neki, még valami mást is hozzátett: „Megáldatik benned a föld minden nemzetsége”(12,3). Isten nemcsak Ábrahámot, de az egész világot meg akarta áldani. Évezredekkel később, Jézus idejében lett nyilvánvalóvá ezeknek a szavaknak a valódi jelentése (lásd Galata 3,6-9,16–18).

Gal 3:7-13. 
7) Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.
8) Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.”
9) Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.
10) Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.”
11)Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”.
12) A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi, az fog élni általa”.
13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” -,
14) azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.

Tehát: az Ábraháméhoz hasonló hit által megkapjuk, Jézus kereszthalála érdeméből, a Szentlélek ígéretét befogadva. Isten áldásával nem beszűkül, hanem kitágul a kép, a jövő, az élet, mert már nemcsak földit, hanem mennyeit várhatunk. Ábrahám azért lett a hívők atyja, mert végig ment a hit és az áldások útján. Ama nemes harcot megharcolta.

Ámen!