Tanács: „Adjátok meg az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékokat és jöjjetek be az Ő tornácaiba.” (Zsoltárok 96,8.)
Semmit nem ér, ha valaki ékesszólóan tud prédikálni, vagy imádkozni és feddhetetlen hívőnek látszik, de szíve nincs tele Isten nevének a tiszteletével. Az ilyen ember motivációja inkább az önszeretet, a nagyravágyás, becsmérlően szól Isten alkotásáról, a többi emberről, cselekedeteivel ellentmond a parancsolatoknak, olyan mint a példázatbeli bíró, aki saját bevallása szerint az Istent nem félte és az embert nem becsülte. Viszont ismertem olyan hívőembert, akivel szerettek együtt imádkozni is, mert fizikailag érzékelhető volt mellette a mennyei tűz, azért mert életét maradéktalanul Istennek szentelte. Ez az az ajándék, amivel örömöt szerzünk az Úrnak, és ezt a példát követve tudjuk megadni az Úrnak neve dicsőségét!
Ígéret: „Isten van az Ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.” (Zsoltárok 48,4.)
Egyik fordítás szerint azért ismerik palotáiban, „Hisz Ő maga oltalmazza.” A régi korokban a templomok menedékül szolgáltak még a bűnözők számára is. Az Úr háza, sőt a mi testünk is Isten lakóhelye, ezért legyen bátorításunkra az Ige, mert Ő nem feledkezik meg a tulajdonáról, oltalmazza azt, és nem engedi, hogy az ellenség elrabolja mindaddig, amíg a benne élők Hozzá ragaszkodnak és engedelmeskednek Neki!
Fohász: „Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat.” (Zsoltárok 118,19.)
A zsoltáros hálaadó énekének 22. versében egy prófécia is van, melyet maga Jézus Krisztus is messiási értelemben idézett a szőlősgazda példázatban: „A kő amelyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!” Ezáltal a prófécia által tárult fel az igazság kapuja, és bennünk, akik erre a kőre építjük hitházunkat örök hálaéneket gerjeszt!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
