Tanács: „Ne kívánd azt, ami a te felebarátodé.” (2 Mózes 20,17.)
Ígéret: „Akik Őt félik, nincs fogyatkozásuk.” (Zsoltárok 34,10.)
Fohász: „Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül.” (Zsoltárok 12,2.)
* Te, vagy én féljük-e Istent?! Nem félünk Tőle, hanem keressük az Ő akaratát, törekszünk parancsait megtartani, mert szeretjük Őt és ezáltal embertársainkat is. Ha a válasz igen, akkor az Ige szerint nincs fogyatkozásunk. Mégis miért kell a tanács Igéjére figyelnünk? Azért, mert a bűn megjelenése óta az óemberi természetünkbe bele kódolódott a kívánság. Jakab apostol röviden, de mély tartalommal így fogalmazott: „a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.” (1,15.) Ennek az igazságnak szomorú példáját látjuk már az első nemzedéknél. Káin kívánta volna, hogy az ő áldozatát is olyan kedvesen fogadja Isten, mint a testvéréjét. Mivel nem így történt, ezért a bűn teljességre jutott benne, és haragjában megölte Ábelt. Ha a mai korban keresünk példát, hány meg hány történetet hallunk, amikor valaki megkívánta a másik ember javait, eredményét és bűnös úton szerezte azt meg. Mi, akik Istenfélőnek mondjuk magunkat, amíg porsátorunkban lakunk, mi sem vagyunk mentesek a kísértésektől. Szintén Jakabnál olvassuk: „mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.” (1,14.) Eszerint önmagukkal van a legnagyobb harcunk hívő életünkben, mert csak így lehetünk mentesek a bűntől!
* Az utolsó időkre vonatkozó kijelentések beteljesülései között láthatjuk nagyon aktuálisnak a fohász kérését. Sok ember mondja magát vallásosnak, de egyre kevesebb az Ige szerinti hívő, aki élete irányítását és minden mozdulatát átengedi, leteszi Isten kezébe! Ezért szükséges ezt az imát naponta elmondanunk Urunknak, mert csak Ő képes elhozni a változást!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
