Tanács: „Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára! Akkor majd megbánja az Úr, hogy veszedelemmel fenyegetett benneteket.” (Jeremiás könyve 26,13.)
* Mielőtt Izráel helyzetét nézzük, vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy uralkodói parancsnak vesszük-e Isten szavát, vagy Atyai jótanácsnak? Miként fogadjuk a figyelmeztetéseket, amiket Isten az Ő szolgáin keresztül üzen számunkra. Aszerint cselekszünk, élünk-e, vagy Izráelhez hasonlóan az üzenet átadója ellen fordulunk? A választott nép Isten hűséges prófétáin keresztül sokszor kapott figyelmeztetést. Az első ijedtség után bekövetkezett nyugalmi időszakokban azonban elfordultak az Úrtól, megfeledkeztek parancsolatairól. A büntetések idején meg panaszkodtak, hogy nem törődik velük Isten. Most, amikor az Isten házának pusztulásáról hallanak, nem önvizsgálatot tartanak, hanem az ítélkezés a válaszuk. Pedig a kegyelem, a kimenekülés útja is fel lett tárva előttük. A mi helyzetünkben is szabadulást eredményez, ha hallgatunk az Úr szavára és megjobbítjuk útjainkat és tetteinket!
* Az Ígéret megerősíti a megmenekülés útját minden megalázkodásra hajlandó embernek: „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét.” (Jóel 3,5./ Károliban 2,32.)
* Sajnos a babilóniai fogságból szabadult gyülekezetben is megszaporodott a bűn, ezért az ezen bánkódó Ezsdrás közbenjáró imát mond a népért. Ha bűntelennek látod magad és a környezetedet, akkor nem kell elmondanod a Fohász Igéjét: „Istenem! Szégyenkezem és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították fejünket, és vétkünk az égig növekedett.” (Ezsdrás könyve 9,6.)
A mindennapi kenerünk alapján – Sárkány Mihály
