Új vagyok

Az egyik, a MRE vonatkozó törvénye az egyház alkotmányáról. “A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar, illetve Magyarországon élő nem magyar állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja.” Ez a megfogalmazás az egyházhoz való tartozás szervezeti, területi jellegére teszi a hangsúlyt. Ebbe a közösségbe akár “bele lehet születni” hívő elődeink révén: az ő akaratuk (keresztelés) vagy hatásuk (nevelés) által.

A másik idézet a Heidelbergi Káté 54. kérdés-felelete:

“MIT HISZEL AZ ANYASZENTEGYHÁZRÓL? – HISZEM, HOGY ISTEN FIA, A VILÁG KEZDETÉTŐL FOGVA ANNAK VÉGÉIG AZ EGÉSZ EMBERI NEMZETSÉGBŐL SZENTLELKE ÉS IGÉJE ÁLTAL AZ IGAZ HIT EGYSÉGÉBEN MAGÁNAK EGY KIVÁLASZTOTT A GYÜLEKEZETET GYŰJT EGYBE, AZT OLTALMAZZA ÉS MEGŐRZI. HISZEM, HOGY ANNAK ÉN IS ÉLŐ TAGJA VAGYOK, ÉS ÖRÖKKÉ AZ IS MARADOK.”

Ez a megfogalmazás pedig az egyházhoz való tartozás lelki, üdvözítő jellegére teszi a hangsúlyt.  Ebbe a közösségbe nem lehet a természetes születés útján bekerülni, csak az újjászületés által.

Sajnos a tapasztalat az, hogy a legtöbben megelégednek azzal, hogy csupán a szervezeti, területi egyházhoz csatlakoznak, mintegy “beiratkoznak” vagy “eljárnak” valamelyik gyülekezetbe. Fontos tudatosítani ezért azt is, hogy semmilyen felekezethez való tartozás nem üdvözít – csupán az anyaszentegyházhoz való tartozás. Az anyaszentegyház viszont minden felekezetben jelen van, ahol vannak megtért és Krisztus tanítványává lett újjászületett emberek.