Tanács: „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.” (2 Timótheushoz írt levél 2,3.)
Azért választottam ezt a fordítást, mert a teherhordozás több mint maga a szenvedés. Ismert előttünk, hogy Pál atyai szeretettel volt Timóteus irányába. A szolgálatban együtt töltött idő alatt felismerte, hogy lelki gyermeke alkalmas arra, hogy ne csak saját magáért vállaljon felelősséget. Elég erős a hitben és ismeretben, hogy egy egész gyülekezet gondját, baját hordozza, és Jézus Krisztus jó vitézeként tanítsa is a rábízottakat. Az 1 Pét. 4,10-11-ben ezt olvassuk: „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfára; Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
Ígéret: „De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok.” (1Péter 3,14.)
Az Isten szerinti jó rendre tanítja Péter a hívőket. Megerősíti azzal, hogy az Úr látja és hallja azokat, akik igazul élnek, és az igazság mellett kiállnak. Lelkünk ellensége mindent elkövet, hogy hitünkben meggyengítsen bennünket. Mindannyian tudunk példát mondani, amikor hitünk, hűségünk miatt gúnyoltak, bántottak bennünket. De még ha szenvednünk is kell érte, a belső békességünk megmarad, ami boldog érzést eredményez bennünk. Ennek oka, hogy Isten Lelke megerősít az Isten országába vetett hitünkben. Fohász: „Vigasztalj meg a Te igéd szerint.” (Zsoltárok 119,28.)
A 119-dik zsoltár talán azért a leghosszabb, mert a mózesi törvényt jeleníti meg, foglalja össze betűrendi sorrendben. A 28. versben a babiloni fogság utáni időből kér szabadulást a zsoltáros. Milyen jó, hogy mi már a kegyelem időszakában élünk, és Jézus Krisztus áldozata miatt már nem a törvénynek kell megfelelnünk, ami a zsidóknak sem sikerült!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
