Tanács: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.” (Zsidókhoz írt levél 2,1.)
Ígéret: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!” (Hóseás 6,3.)
Fohász: „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119,105.)
Mindhárom igevers ugyanarra szólít fel bennünket, hogy törekedjünk megismerni még jobban, mélyebben az Urat! Ő egyedül méltó arra, hogy az Atya jobbjára üljön. Ő volt az, aki alkalmas volt arra, hogy eljöjjön a földre az ember által felrúgott szövetség helyreállítására. Ő általa mehetünk az Atyához, és válhatunk gyermekeivé helyettesítő áldozata révén. Ő volt az, aki miatt a Teremtő nem semmisítette meg alkotását, az embert, bűnbeesése után. Ő az, aki nem csak szabadulást ígér a foglyoknak, hanem el is hozza azt, Izráelhez hasonlóan. Ő benne és általa szabadulhat meg lelkünk az ellenség fogságából és a bűntől. Ő miatta írja Hóseás prófétikusan, hogy a megtért népet is harmadnapra feltámasztja. Fokozottan kell figyelnünk mindarra, amit Tőle hallottunk. És hol találja meg az ember az Úr szavát, mintsem az írott Igében, a Bibliában. János apostol az evangéliuma elején közli, hogy az Ige először Istennél volt, de testté lett és lakozik mi közöttünk. Testközelbe került az emberiséghez, sőt Szent Lelkének templomává válhattunk.
Valóban olyan Ő, mint a mécsesben lévő szövétnek, ami nélkül nincs világosság. Az Ő világosságánál látjuk tisztán a mennybe vezető utat. És azért kell egyre mélyebben megismernünk Őt, hogy el ne sodortassunk, el ne vesszünk!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
