Tanács: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” (Ezékiel 33,11.) Ismeretlen helyen járva előfordulhat, hogy letérünk a megfelelő útról. Ha azonban van valaki, aki közli ezt velünk, akkor visszatérhetünk a helyes irányba. Amennyiben nem hiszünk a segítőnek, akkor nem érjük el a kitűzött célunkat. Mivel Isten nem gyönyörködik a bűnbeesett ember halálában, ezért hangsúlyozottan hívja fel a figyelmünket a kétszeres felszólítással, hogy eltértünk a helyes útról! Hiába vagyunk hívő emberek, ha az ítélet pillanatában ellankadt a figyelmünk, és nem az Úrra nézünk, akkor elveszünk. Ezért az Ige állhatatosságra, éberségre buzdít, hogy senki és semmi ne vonja el tekintetünket az Úrról!
Fohász: „Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok, belsőm háborog, vergődik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam.” (Jeremiás siralmai 1,20.) Jeremiás zokog Jeruzsálem pusztulásán, amit többször megjövendölt. Jól tudja, hogy a város bukása bűneinek méltó büntetése. Egyedül megtérése ad reményt Isten mindent megbocsátó, helyreállító irgalmára. A kiüresedett város nevében vallja meg annak bűneit, mondja el gyászénekét. De elismerhetjük, hogy személyes életünkben is voltunk már telve keserűséggel, sőt lázongással, amikor még nem értettük fájdalmunkban megpróbáltatásunk okát, vagy azt, hogy méltán van rajtunk az isteni próba, hogy belássuk eltévelyedésünket, hogy segítsen visszatérni a jó útra!
Ígéret: „Mert nem vet el örökre az Úr, még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.” (Jeremiás siralmai 3,31-32.) Azért teszem most a végére az Ígéretet, mert az Úr irgalma, kegyelme reményt ad mindenkinek, aki Hozzá bűnbánat után visszatér. Nem feddődik minduntalan és haragjának vesszejét bevonja azoktól, akiknek bizalma a prófétához hasonlóan az Úrban van. 26. vers: „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.”
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
