Húsvéti lelkipásztori levél
Kedves Testvéreink!
Tavaly döbbenettel, idén fájdalommal éljük meg, hogy „színről – színre” nem lehetünk együtt a gyülekezetben húsvétkor. Fájdalommal, de nem csüggedéssel! A fájdalom jogos: hiányzunk egymásnak. De a csüggedés tilos – a hívő embernek.
Miért? Mert, ha Krisztus által hiszünk Istenben, sem okunk, sem jogunk nincs csüggedni – különösen húsvétkor! Hisz a feltámadásával Jézus legyőzte a halált. Ha pedig őáltala hiszünk Istenben, aki feltámasztotta Őt a halálból és dicsőséget adott Neki, akkor a mi hitünk reménység is az Istenben!!! (I. Péter 1,21.)
A reménység pedig legyőzi a csüggedést – még ha a mostani nehéz helyzetben lenne is rá okunk! Igen, a helyzet, az éppen zajló tények láthatóan csüggesztőek. Sokan betegek, vesztesek a járvány következtében.
Azonban valljuk mi is együtt az apostollal:
„Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk; Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt előállít. Mert minden ti értetek [van], hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére. Azért nem csüggedünk; sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról – napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4:13-18.)
Áldott feltámadás ünnepet kívánunk reménységben,
Szeretettel: Péter András és Péterné Szűcs Katalin lelkipásztorok