Józsué 10. – Napi parancs 6.

Olvasandó: Józsué könyve – 10. fejezet  
28-43. vers:

“(28) Makkédát is bevette Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányta királyával együtt. Mind megölte őket, egy lelket sem engedett kimenekülni azok közül, akik odabent voltak. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogy Jerikó királyával. (29) Azután átment Józsué és vele az egész Izráel Makkédából Libnába, és harcolt Libnával. (30) Az ÚR azt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Fegyver élére hányta azt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak. A királyával úgy bánt, ahogy Jerikó királyával. (31) Libnából pedig átment Józsué és vele egész Izráel Lákisba, tábort ütött mellette, és harcolt ellene. (32) Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, és bevették azt a második napon. Fegyver élére hányta azt és minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Libnával cselekedett. (33) Akkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist, de úgy megverte Józsué őt és a népét, hogy egy menekülőt sem hagyott életben. (34) Lákisból pedig átment Józsué és vele az egész Izráel Eglónba, és tábort ütött mellette, és harcoltak ellene. (35) Még aznap bevették azt, és fegyver élére hányták. Még aznap megölt minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal cselekedett. (36) Azután fölment Józsué és vele az egész Izráel Eglónból Hebrónba, és harcoltak ellene. (37) Bevették és fegyver élére hányták királyával és minden városával együtt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak, egészen úgy, ahogy Eglónnal cselekedett: elveszítette azt és minden benne levő lelket. (38) Azután Józsué és vele egész Izráel Debír felé fordult, és harcolt ellene. (39) Bevette azt és minden városát, és fegyver élére hányta őket és királyukat. Minden lelket megöltek, aki odabent volt, nem hagyott elmenekülni senkit. Úgy cselekedett Debírrel és királyával, ahogy Hebrónnal és ahogy Libnával és királyával cselekedett. (40) Így verte le Józsué az egész országot: a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait; senkit sem hagyott elmenekülni. Minden élőt megölt, ahogy azt az ÚR, Izráel Istene parancsolta. (41) Leverte őket Józsué Kádés-Barneától fogva egész Gázáig, Gósen egész földjét is, egészen Gibeónig. (42) Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az ÚR, Izráel Istene harcolt Izráelért. (43) Azután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (10/6): Légy alapos, következetes és lendületes a harcban!

Ezek a befejező versek hét település felsorolását adják, melyeket Izráel meghódított. Ez a teljes győzelemre utal, méghozzá teljesen azon erő által, amit Isten adott nekik. „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róm 8,37).

Vissza-visszatérő kijelentés a felsorolás közben három dolog:

  1. Nem hagyott menekülni valót.
  2. Úgy cselekedett annak királyával, lakóival, amint cselekedett Jerikónál.
  3. Egy ugyanazon a napon meghódította.

 

Ennek a három hangsúlyozott dolognak így együtt a következő üzenete van: légy alapos, következetes és lendületes a harcban, amit elkezdtél.

Jeruzsálem és Jármut akkor még nem került elfoglalásra. Izráel abban az időben még valószínűleg más helyeken állt a harcban, úgy, hogy Adónibezek (figyeljünk a név-különbségre!), egy szomszédos fejedelem el tudta foglalni Jeruzsálemet (Bír 1,5). Izráel még nem tudta tartósan kézben tartani jelenlegi birtokát annyira, ezért egy időre el is veszítette. A Bírák 1,8-ban Júda elfoglalja Jeruzsálemet, a jebúziak kivételével, akik visszahúzódtak a várba és ellenálltak Izráelnek, egészen Dávid király idejéig. Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy semmit sem szabad félig megtennünk. Mindent, amit az Úr által arra képessé téve elkezdtünk, gondosan és egészen a végéig, meg kell tennünk.

A hadjárat végén ismét azt olvassuk, hogy visszatértek Gilgálba (43.v.) – a táborba, ahol az Úrral való szövetségük új fejezettel kezdődött a szellemi megújulást következtében. Emlékszünk: Gilgál volt az a bázis, ahonnan indultak és ahova visszatértek a csaták után. Mindnyájunknak szükségünk van erre a lelki bázisra, ahonnan mintegy hátországból kapjuk a „muníciót” és ahova visszavonulhatunk megpihenni, feltöltekezni. Isten mai népének, nekünk ez a bázis, ez a „hátország” a gyülekezetünk, ahova tartozunk. Ne hanyagoljuk el ezt a háttér támogatást!

Ma: vidd végig harcodat a gyülekezet háttértámogatásával.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*