Józsué 12. – Napi parancs 1.

Olvasandó: Józsué könyve – 12. fejezet  
1-6. vers

“(1) Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Izráel fiai, és földjüket birtokba vették a Jordánon túl napkelet felé, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és az egész mezőséget kelet felől: (2) Szíhón, az emóriak királya, aki Hesbónban lakott, ő uralkodott Aróértől kezdődően, amely az Arnón-patak partján van, a patak középső részénél Gileád területe felé a Jabbók-patakig, az Ammón fiainak határáig. (3) És a Kinnerettenger keleti széléig és a puszta tengerének, a Sós-tengernek a keleti széléig, a bét-jesimóti útig, dél felé pedig a Piszgá-hegy lejtőjéig. (4) A refáiak maradékai közül való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe: (5) a Hermón hegyén, Szalkában és az egész Básánban, a gesúriak és maakábeliek határáig és a fél Gileádon, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig uralkodott. (6) Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket, és Mózes, az ÚR szolgája, odaadta azt a földet örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé törzse felének.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (12/1): Döntéseidet ne a kínálkozó könnyebbség szerint hozd, ha azt nem Isten kínálja, hanem a világ.


Az első hat versben a Jordántól keletre uralkodó két királyságnak a legyőzéséről emlékezik meg az ige. Hesbón és Básán királysága a gazdag legelő, kényelmes síkság vidéke volt. Ám nem tartoztak szorosan az Istentől népének megígért „ígéret földjéhez”. Mégis, Izraelből két és fél törzs rögtön szemet vetett erre a területre és szinte kikövetelték annak idején még Mózestől, hogy ők ezen a földön maradhassanak. Mózes megengedte, azzal a feltétellel, hogy a honfoglaló harcokban támogassák a társ-törzseket. Ezt meg is tették és a harcok befejeztével visszatértek az általuk kiszemelt földre. Azonban úgy jártak vele, mint annak idején Lót, aki szétnézve a szemét gyönyörködtető, a kényelemmel kecsegtető Sodoma vidékét választotta: sok kemény támadásnak voltak kitéve a keleti népek részéről, mivel ennek a földnek nem volt természetes védelme. Az itt letelepedetteknek később nem sok áldás mutatkozott. Egy részük később el is költözött innen.


Mi ebből a tanulság? Az ember mindig a „könnyebb utat” keresi a boldoguláshoz és sokszor épp az válik nehézzé, áldatlanná.

Ma: ezzel Isten arra int, hogy döntéseinket ne a „test kívánsága, a szem kívánsága, az élet kérkedése” alapján hozzuk, mert az „nem az Atyától van, hanem a világból” (I.Ján2,16.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*