Józsué 15. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 15. fejezet  
13-20. vers

“(13) Kálébnak, Jefunne fiának pedig Júda fiai között adott részt az ÚRnak Józsuéhoz intézett szavai szerint: Anák apjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt. (14) És kiűzte onnan Káléb Anák három fiát: Sésajt, Ahimánt és Talmajt, Anák gyermekeit. (15) És fölvonult innen Debír lakói ellen, Debír neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt. (16) Ekkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom a leányomat, Akszát. (17) Otniél, Kenaznak, Káléb testvérének a fia foglalta el, és hozzá is adta feleségül a leányát, Akszát. (18)Amikor az hozzáment, a férje biztatta őt, hogy kérjen az apjától mezőt. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mit akarsz? (19) A leány pedig ezt felelte: Adj áldást nekem! Mivel száraz vidéken adtál férjhez, adj nekem vízforrásokat is! És nekiadta a felső forrást és az alsó forrást. (20) Ez Júda fiai törzsének öröksége nemzetségenként.”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (15/2): Ne irigyeld a másét, ragadd meg a magadét!

 

Most Júda törzsén belül, külön olvasunk ismét Kálebről és örökségéről. Emlékszünk, hogy a földosztáskor Káleb előállt, hogy ő az anákok földjét kéri. Kifejezte melyik földre tart igényt. Ezért úgy tűnhet, mintha Kálebbel kivételezett volna Józsué, mikor az örökséget osztották. Neki figyelembe vették a „kívánságát”, míg a többieknek azt a területet kellett elfogadni, amit kisorsoltak nekik. Azon túl, hogy Káleb megérdemelte volna, hogy vele kivételezzenek, mert kivételes személy, hithős volt, az igazság az, hogy kívánsága Isten ígéretével egyezett. Annakidején, még a pusztában, kivételes magatartásáért Isten embere, Mózes ígérte oda neki ezt a vidéket. Ez volt az, ami nagyon vonzó volt, gazdag, de veszélyes: óriások birtokolták. El kellett tőlük venni! Kálebben volt meg az a lelki képesség (bátorság és hit) és ő rendelkezett a fizikai képeséggel is (85 évesen is egy negyvenes férfi harci erejével), amely őt jogosan és Isten akaratával összhangban ennek a vidéknek az örökösévé képesítette. Úgy gondolom, senki nem irigyelhette tőle sem a területet, sem a feladatot: le kellett győzni az óriásokat.


Amikor kívánságokat engedünk megfoganni a szívünkben, célokat tűzünk ki, vagy kéréseinket tárjuk Isten elé, fontos, hogy ezek illeszkedjenek Isten velünk való tervébe. Akkor biztos a siker, még ha nehéz vagy kivitelezhetetlennek tűnik is, mert abban maga az Úr támogat. Ne irigyeljük mások örökségét, áldásait, hanem szívünk teljes bizalmával menjünk végig azon az úton, amelyre Isten vezet, mint Káleb.


Káleb lányának a magatartása is buzdító: elégedetlen az atyjától kapott földdel, mert „csak száraz mező”. Ez azonban nem engedetlen, vagy lázadó elégedetlenség, hanem többre vágyás, az életre vágyás. Mert a száraz vidék nem tud bőven teremni. Vízre van szükség! Aksza és Othniél forrásvidékre vágyik! Nagyon beszédes ez szellemi üzenetként: a „száraz mező” a hittel szívünkbe zárt isteni kijelentéseket, igazságokat jelképezi, amik hiába gazdag értékek, a Szentlélek áldott buzgó/buzdító jelenléte nélkül az Istentől nekünk szánt élet nem tud kiteljesedni, elég gyümölcsöt hozni. A száraz földnek vízre van szüksége. A víz, a forrás a Szentlélek jelképe a Bibliában. Ezért ez a kérés arra tanít és buzdít minket, hogy ne elégedjünk meg az ismerettel, a száraz igazságokkal, a teológiával, hanem szomjazzuk a Lélek munkáját. Álljunk oda a mi Atyánk elé és kérjünk a Forrásból éltető termőerőt. Mert a Szentlélek nélkül csak tengődünk, mint a száraz vidék.


MA: hozd összhangba terveidet és céljaidat Istennel. Állj elé és kérd hozzá a Szentlélek forrás-áldását, hogy gazdagon teremjen az életed!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*