Józsué 24. – Napi parancs 2.

Olvasandó: Józsué könyve – 24. fejezet  
14-18. vers

“(14) Azért hát féljétek az URat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az ÚRnak! (15) Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk. (16) A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és idegen isteneknek szolgáljunk! (17) Mert az ÚR, a mi Istenünk az, aki kihozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette szemünk előtt, és megtartott minket minden utunkon, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyek között átjöttünk. (18) Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az emóriakat, e föld lakóit is. Mi is az URat akarjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!”

/Revideált Károli Biblia (Veritas)/

Napi parancs (24/2): Szánd oda magad ünnepélyesen az Úrnak!

Józsué csak egy dologra „kényszeríti” a népet: nyilatkozzon, ünnepélyes, fogadásosan komoly elhatározással, kit akar követni a jövőben! Isten számtalan cselekedetével, múltbeli magatartásával, a szövetségkötéssel elkötelezte magát Izrael mellett. „Igent mondott rájuk”. Melléjük állt és kiállt érettük! Igényli, hogy népe is kifejezze: értékeli-e annyira, hogy ők is elkötelezik magukat mellette. Isten nem elégszik meg azzal, hogy csakúgy tessék-lássék módon, kedvem alakulása szerint viszonyuljunk hozzá. Arra meg kifejezetten érzékeny, hogy csupán „használni” és „kihasználni” akarják sokan, de nem adják meg neki az őt megillető engedelmességet és dicsőséget. Az pedig egyenesen dühíti, haragra lobbantja, ha más, kitalált bálványistenekkel egysorba veszik és kétfelé sántikálva kapcsolódnak hozzá. Ő egyértelmű, határozott döntést kíván: kit választunk, ismerünk el Istenünként.

 

Ezt akarja Józsué elérni ezzel az ünnepélyes beszéddel és felszólítással! Válasszatok! Persze, felmutatja a saját példáját és emlékezteti őket mi mindent köszönhetnek az  Örökkévalónak, hogy segítse a döntést.  Meg is lett az eredménye: a nép lelkesen, egy szívvel, ünnepélyesen kijelenti és fogadalmat is tesz, az Örökkévaló követésére! Bizony kellenek az ilyen elhatározó, és meghatározó jelentőségű felbuzdító ünnepélyes döntések az életünkben az Úr mellett! MI se fukarkodjunk ezzel. Például a vasárnaponkénti istentiszteleti összejövetelek egyik alapvető célja, hogy az Úr melletti döntésünket megerősítsük Szentlelke segítségével az Ige, az áhítat, a dicséret, az ima és a közösség együttes ünnepi erejével!

 

MA: határozd el, hogy ezentúl még inkább élni fogsz az Úr napjának, a vasárnapnak ünnepi, megerősítő lehetőségével, hogy kifejezd: te az Urat, az Úr Jézus Krisztust akarod istenedként imádni és szolgálni! Szánd oda magadat újra és újra ünnepélyesen az Istennel való kapcsolat gyakorlására!

Comments (1)

  • Reply Ildikó Mihók - 2020.08.06.

    Ma több tanítást olvastam el egymás után, eszembe jutott számtalan helyzet, amiben jó lett volna, ha a szívemben lett volna, amit olvastam, vagy jó lenne a jövőben is. Bárcsak ne egy szám lenne a képernyőn az, hányan látták ezeket a tanításokat, hanem legalább ennyien őriznénk is a szívünkben, és aszerint élnénk! Mekkora erő lenne ez a gyülekezetünkben!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*