Kettős isteni meglátogatás – Virágvasárnap

Olvasandó: Lukács evangéliuma 19. fejezet 37-48. vers

„nem ismerted fel a te meglátogatásodnak idejét!”

MEGLÁTOGATNI – ez az egyébként kellemes, izgalomba hozó szó most lehet, hogy fájdalmasan hangzik és szomorú érzéseket kelt azért, mert azt juttatja eszünkbe, hogy nem lehet! Régóta nem láttál valakidet, aki kedves neked, szeretnéd meglátogatni, de nem lehet! Jön a húsvét, nekünk magyaroknak az ünnepek sokszor erről szólnak: megyünk egymáshoz, meglátogatjuk egymást, különösen 2. napján (legalábbis az én ifjúságom idején még így volt), de most jobb, ha nem! Nem tiltott, de veszélyes: bajt hozhatsz épp arra, akit szeretsz. Ez van most a meglátogatással. Eredetében azonban, amint mondtam: kellemesen izgalmas dolog, mert jót jelent a meglátogatás! Odafigyelést, megemlékezést, jóakaratot, gondoskodást = vagyis a szeretetet. Maga a szó az ókori görög, de a héber világban is az odafigyelést, törődést, vigyázást, gondoskodást jelentette és a közösségekben még tisztséggé, méltósággá is vált → episzkoposz = felvigyázó, meglátogató. Nagyon fontos, tiszteletre, jutalmazásra méltó magatartás. Maga Jézus is nagyra értékelte egyik utolsó beszédében. De a Bibliában másként is szerepel. A Biblia szerint nemcsak emberi, hanem isteni meglátogatás is. Létezik – volt, van sőt még lesz is! És nem is egyféle értelemben, egyféle eredménnyel, hanem kétfélével. Nem csak pozitív, kellemes jót hozó, hanem ítéletet is: fegyelmező, olykor büntető szándékkal meglátogathatja az embert vagy az emberiséget az Isten!

Az Ószövetségben például gyakoribb a számonkérés jellegű meglátogatás: amikor Isten felelősségre vonja a meglátogatottat (2Móz 32,34; Jób 31,14; 35,15; Péld 19,23; Ézs 24,22; 26,14; 29,6; Jer 5,9.29; 11,22; 13,11; Hós 4,14). Ilyenkor a kifejezés értelme: megbüntetni, ítéletet tartani. Ez a büntetés az egyénre is kiterjedhet (JSir 4,22). De az Újszövetségben elsősorban örömünnep az Isten látogatása, mert Jézus személyéhez kötődik! Jézusban pedig Isten szeretete, jóakarata öltött testet és jött el a földre meglátogatni bennünket!

Az a szamárháton való bevonulás: a Meglátogató megérkezése volt. Mint amikor ma autóval vagy busszal valaki megérkezik és örömmel üdvözlik. Emlékszem gyerekkoromban milyen nagy esemény volt mikor nagymamám vagy nagyapám jött busszal hozzánk Már fél órával előbb kimentünk a megállóba. Volt egy nagy kanyar kb. ötven méterre – a testvérem ott várt, lesett, hogy jön- e már a busz, mert onnan messzebbről észre lehetett venni. Valami ilyesmi kellemes izgalom lehetett virágvasárnap. Sokan így köszöntötték Jézust. Jézus ezen a helyen így értékeli, így foglalja össze egyetlen szóba földi itt létének az okát, a tartalmát és a célját, hogy meglátogatás. A jeruzsálemi bevonulás tulajdonképpen megérkezés! Mintha azt hirdetné ki Jézus: Isten fia megérkezett. Olyan ez mikor, valaki elindul egy távoli szerettéhez, hogy meglátogassa és megérkezik. Az ember távol szakadt Istentől. Jézusban az Isten utánunk jött! Istentől való meglátogatásunk ezt üzeni: jövök hozzád, mert a vágyok veled lenni. Jézus megérkezése a földre, Jeruzsálembe, Isten meglátogatása kegyelmes odafordulása az emberiséghez – mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen. A Jézusban való meglátogatás a szeretet okán történik! Isten jószándékkal jön: üdvösséget, irgalmasságot, békességet, világosságot ad bűnbocsánattal egyben az emberiségnek.

Zakariás Szentlélekkel telve, így ünnepli ezt Lukács 1:68 – 1:75 -ben:

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és

  • váltságot szerzett Felemelte nekünk az
  • üdvösségszarvát szolgájának, Dávidnak házában,

ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva, hogy

  • megszabadít ellenségeinktőlés mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,hogy
  • irgalmasságot cselekedjékatyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,hogy
  • megszabadulva ellenségeink kezéből,
  • félelem nélkül szolgáljunk neki
  • szentségben és igazságban őelőtteéletünk minden napján.

 Mikor Isten azt mondja rátekintett népére és meglátogatta, ez mind benne van: váltság, az üdvösség, megszabadít ellenségeinktől, irgalmasság, szent szövetség, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte. A jót, amit eltervezett felőlünk, amit érez irántunk, azt meg cselekszik meglátogatáskor.

Jézus ünneplésébe azonban szomorúság vegyül! Jézus sírva megy Jeruzsálembe. Nem maga miatt, hanem népe miatt! Rettenetes ítéletről prófétál, ami be is következett kb. 25 év múlva. Jézus azt mondja: nem vettétek észre, hogy Isten látogatott meg benneteket. Nem vettétek tudomásul, nem fogadtátok el és nem úgy fogadtatok, ahogyan kellene.

Mi volt a baj?
Mást vártak, mást hittek, mint amit Jézus jelenléte hozott. Jézus így kezdte: betölt az idő, térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa. Ez a megtérés maradt el! Az Isten Fiának befogadása. A benne meglátogató Isten előtti alázat és hála. Bárcsak mi át tudnánk érezni, mi fel tudnánk ismerni ennek csodálatos üzenetét: mert Péter pedig egy végső, utolsó meglátogatásra figyelmezteti a keresztényeket, hogy arra nézve éljenek az emberek között jót cselekedni, a jót képviselve úgy, hogy az megtérésre ösztönző legyen és Isten személye megdicsőüljön.

KÁLVIN:

Igen figyelemre méltó a két jelző is, hogy Krisztus a lelkek felvigyázója és pásztora. Felvigyázó (=meglátogató) és pásztor, mert azoknak, akik az ő aklában és őrizete alatt tartózkodnak, nem kell attól félniük, hogy ne vigyázna hűségesen üdvösségükre. S bár az a tiszte, hogy testben és lélekben épségben megtartson minket, Péter mindazáltal csak a lelkeket említi, mert ez a mennyei pásztor lelki vezetésével őriz meg minket az örök életre.

Legyen ez igaz mindannyiónkra nézve!

Ámen!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked*