1968. március 3-án születtem Felsővisón, Erdélyben. Később Nagybányán éltem, majd Kolozsvárra kerültem, ahol egyetemi tanulmányaimat kezdtem, villamosmérnöki karon. Már gimnazista éveimben is foglalkoztatott az élet mibenléte, értelme. 1990-ben átköltöztem Budapestre, ahol tanulmányaimat nem folytattam, hanem elölről kezdtem, immár az építőmérnöki karon. Ezek igen „mozgalmas” évek voltak eddig, meglehetősen sokféle dologban részt vettem…, ami túlhaladta a „normális” fiatal évek szórakozottságát. Ezzel együtt a háttérben bennem ott volt a kérdés: mi ez az egész, mire megy ki? Lesz diploma, karrier, család, gyerek stb., és ennyi az egész? Mert ha igen, akkor nem sokat ér. Ezek a kérdések – melyek nem múló felszínességgel foglalkoztattak – majdnem végzetessé váltak, de más utam volt.
Később szintén egyetemi éveim alatt lettem Jézus Krisztusban hívő, amihez „kellett” az addigi életformám, egy szobatárs, de mindezek fölé az Isten szeretete. Ezt ma egy folyamatnak hívom, melynek a startvonala Jézus Krisztus hívása volt felém: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:28-30)
Ezt a hívást bemerítéses megkeresztelés követte egy budapesti gyülekezetben. 27 éves voltam és olyan megfáradt, mintha 87 lettem volna, mivel igen sok minden volt mögöttem. (Talán ez az oka, hogy ma nem „botránkozok” meg és nem „dramatizálok” el életeket, ítélkezés nélküli hallgató vagyok, mivel saját életemből tanultam meg, hogy a „látszat csal” és nem elegendő csak a felszínt vizsgálgatni.)
Az egyetemi évek után költöztem Miskolcra, mivel itt kezdtem dolgozni statikus tervezőként, egy helyi irodában. Akkoriban távolról sem gondoltam, hogy ez nem egy rövid kitérő, hanem meglehetősen hosszú itt tartózkodás. Később építkezésen dolgoztam, építésvezetőként, ahol megismertem feleségemet, Juditot. Mondhatni későn házasodtam, 37 éves voltam.
A gyülekezethez 2007-ben kapcsolódtam feleségem által. Kicsit úgy voltam ezzel is, mint miskolci tartózkodásommal, de ez is máshogyan alakult; testvéreket ismertem meg ,és az Isten szeretetéből egy házicsoportba is be tudtam épülni, ami pár évig igen jó alkalmakat jelentett, az istentiszteleti fő alkalmak mellett.
Jelenleg helyettes presbiter a tisztségem, valamint egy kis házicsoportot építünk közösen a tagokkal. Alapvetően az a „törekvésem”, hogy mint hazatért gyermekek, megéljük az atyai ház gazdagságát minden vonatkozásban – máshogyan fogalmazva: fedezzük fel Atyánk minden értelmet meghaladó gazdagságát, csodálatos világát, ami immár a mi világunk is!
Sokféle áldást tapasztalhatunk úgy, mint anyagi lét, család, tisztség stb., de ezek összehasonlíthatatlanul kevesebbek az Áldónál, mert az Ő ismeretének páratlan gazdagsága miatt mi is elengedhetünk mindent.
