1961-ben születtem Miskolcon református szülők gyermekeként. Szüleim aktív tagjai voltak gyülekezetünknek, édesapám évtizedekig szolgált, mint presbiter. Az Úr hűséges hitvestárssal és három szép gyermekkel is megajándékozott, akik már kirepültek a családi fészekből. Két unokánk középiskolai tanulmányaikat végzik. Párom, Erzsike fizika- technika szakos tanár és hitoktató, a gyülekezetben gyermek-istentiszteleten és az iratterjesztésben szolgál. Jelenleg a Chinoin Csanyikvölgyi gyáregységében dolgozom, ahol fecskendő gyártó/csomagoló gépek kezelését végzem.
Ebben a gyülekezetben nőttem fel, ez a lelki otthonom. Rendszeresen jártam gyermek-istentiszteletre, mely nagyban formálta jellememet. Felnőve egyre közömbösebbé váltam a lelki dolgok iránt, és fordultam a világ felé. 1985-ben megválasztottak presbiternek, de fel sem fogtam, mit is jelent ez a felelősségteljes megbízatás.
A legnagyobb változást az hozta életemben, amikor ráébredtem, hogy vallásosságom ellenére Isten nélkül élek. 1985 szilveszterét a metodista gyülekezetben töltöttem, ahol Isten szeretete csordultig töltötte be szívemet, elhittem, Isten valóban létezik. Elkezdtem olvasni a Bibliát és komolyan venni a hitemet. Két év elteltével egy barátom megkérdezte: hiszek-e Jézus Krisztusban is? Megértettem, hogy Jézus Krisztus értem halt meg a Golgotán, az én bűneim miatt szegezték a keresztre. Együtt imádkozva átadtam életemet az Úrnak.
Azóta hitből, Isten vezetésével szolgálok a gyülekezetben. Egy kis csapattal az istentiszteletek hangosítását, élő közvetítését végzem, valamint az ehhez kapcsolódó technikai dolgokat. Közreműködöm a gyülekezeti újság szerkesztésében is. Az a megtiszteltetés ért, hogy néha az igehirdetés szolgálatát is végezhetem a gyülekezetben.
Számunkra a legcsodálatosabb élmény Isten vezetésének megtapasztalása volt igéje által. Csaknem 26 évvel ezelőtt a lelkipásztor választás során, amikor megajándékozta gyülekezetünket szíve szerint való pásztorokkal. Jelenleg újra választás előtt állunk. Hiszem, hogy Isten már kiválasztotta leendő pásztorunkat. Legfontosabb feladatunk pedig imádságban leborulva, felülről való bölcsességet kérve elkérni Urunk vezetését. Hogy a már megkezdett áldott munka folytatódjék, és gyülekezetünk Őt dicsőítő lelki otthon legyen továbbra is minden betérő számára.
