* Tanács: „Vigadozzanak a kegyesek tisztességben, ujjongjanak nyugvóhelyükön.” Zsoltárok 149, 5. Bennem több kérdést indukált az Ige:
1/ Neked, nekem van-e okunk örülni, vigadni? Ha megváltottak vagyunk, akkor igen!
2/ Tisztességes életet élünk-e? Vagy megengedsz-e, megengedünk-e magunknak apró kis stikliket, azzal, hogy más is így csinálja, ezért én sem vagyok rosszabb tőlük. A baj az, hogy csak annak van oka és joga teljes szívből ujjongani, aki Isten szerint él!
3/ Hol van a nyugvóhelyed? Ha Jézus közelében, mondjuk a lábainál, vagy az imádás házában, akkor öröm van a szívedben, és békességben tudsz nyugodni.
* Ebben az esetben lehet miénk a mai Ígéret: „Akkor azt mondja a király a jobb keze felől állóknak: jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” Máté 25,34.
* Ha a Fohász-t: „Éneklek az Úrnak: mert jót tett velem!” Zsoltárok 13,6. Kérdésként teszed fel, egészen más értelmet kap a mondat. Ha a mindennapi keserűségeid, vagy a jelenlegi élethelyzeted lenyom, felemészt, nem tudod elengedni a fájdalmadat, mindenkit hibáztatsz, akkor inkább kérdésként hangzik benned ez az Ige. Vagy valóban úgy érzed, hogy jót tett veled Isten az Ő Fiában Jézus Krisztusban? Érzed a bűntől való felszabadulás örömét és hálát, ami alapján kibuggyan belőled az ujjongó ének!
Mivel én is voltam olyan helyzetben, amikor az örömöt ellopta a keserűség és nem voltam készen arra, hogy „Énekeljek az Úrnak”., ezért megértem ha ma most te sem vagy rá kész.
Bátorításul vigasztaljanak Pál apostol szavai a Filippi 3,13-14. szerint: „Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
Azok, akik a fentiek alapján velem együtt tudnak örülni, „énekeljenek” hálaimát az Úrnak!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály