Tanács: „A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” 1 Korinthus 1,31. Biztonsággal állítható, hogy két tulajdonság minden emberre jellemző, a panaszkodás és a dicsekvés. Az emberek többsége a saját akaratának, erejének, kitartásának, ügyességének tudja be, ha valamit meg tud valósítani. Nem ébred ismeretre, hogy egy pillanat alatt tehetetlenné válna, ha Isten kegyelme nem ölelné körbe.
Fiatal szomszédomnak elég volt annyi, hogy az asztalnál ülve elmozdítsa a lábát. Azonnal ínszalagszakadása lett, sőt a térd-porcból is levált egy darabka.
Nem tudja se kinyújtani, se behajlítani a lábát. Budapesten talált specialistát, aki elvállalta a műtétet. Úgy gondolom, mindenkinek van hasonló története. Mi lenne velünk, ha csak egy pillanatra elfordulna tőlünk Isten?! Péter bátor volt, mert ki mert lépni a hajóból Jézus hívására. De levette a szemét Mesteréről és elkezdett süllyedni. Pálnak voltak élő megtapasztalásai, ezért hívta fel testvéreinek figyelmét az olvasott Ige szerint. De Jeremiás már jóval korábban hasonlóan fogalmazott a Szentlélek vezetése alatt könyve 9. rész 23-24. verseiben. „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”
Ígéret: „Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.” Zsoltárok 64,11. A hívő ember ismeri Istent, megtapasztalta a saját korlátait, ezért látja azt az igazságot, amit az 1 Korinthus 4,7-ben olvasunk: „Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” Ezért a hívő, ha öröme van, bánat érte, valami nem „kerek” az életében, tudja, hogy csak Istenben, Istennél talál feloldozást, vigasztalást, megoldást élete minden problémájára.
Fohász: „Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.” Zsoltárok 36,8.
Most nem a madarak védelmező szárnyaira gondoljunk csak. Gondoljunk a frigyláda kerubjaira. A 2 Mózes 25,22. szerint maga az Úr lakott a kerubok kinyújtott szárnyai között: „Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.” Akik illetéktelenek voltak, azok számára halált jelentett még a frigyláda érintése is. A Salamon által épített templomban is a szentek-szentjében két hatalmas Kerub őrködött. Ezeken a jelképeken keresztül is bemutatta Isten a választott népnek, hogy az Ő szárnyai védelmet nyújtanak az övéi számára.
* Legyen a mai nap az Isten dicsőítésének napja, amikor az Úr csodadolgairól dicsekszünk!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
