Tanács: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.” (Márk 16,15.)
Ígéret: „És az Ő nevében reménykednek majd a pogányok.” (Máté 12,21.)
Fohász: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az Ő orczáját rajtunk. Hogy megismerjék e földön a Te útadat, minden nép közt a Te szabadításodat.” (Zsoltárok 67,2-3.)
* Érezzük át és ragadjuk meg ezt a lehetőséget, hogy mi az újszövetségi időszak kegyelmi korszakába születhettünk bele. Az Ígéretben olvasott „megvalósult Ige” nélkül nem tudnánk magunkénak érezni a Fohászban lévő áldást. Az Ároni áldás (4 Mózes 6,24-26.) szavai, amik visszacsengenek a zsoltárban a testi Izráelnek, a választott népnek szólt. Isten Fia általi megjelenésével, kereszthalálával és feltámadásával nyílt meg az út a pogányok számára, hogy mint lelki Izrael magáénak érezze Isten áldását, őrző szeretetét, átélje a megszabadulás örömét.
* Jézus utasítását, a Tanács Igéjét nem tudnánk betölteni, ha a másik két Ige nem vált volna élővé. Ha nem Jézus megváltó munkája után az újszövetségi korban születtünk volna, nem ismerhetnénk a Szabadító Istent! A személyes megtapasztalásainkon túl nem beszélhetnénk el azt a sok csodát, ami a választott néppel történt. Ha nem buzdíthatnánk arra minden embert, hogy aki az Istenben bízik, Jézust követi, azt Ő nem hagyja el soha, hanem az ember hűséget üdvösséggel koronázza meg. Hogy a „megrepedt nádszálat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ésaiás 42,3)
* Imádságos szívvel adjunk hálát, hogy Megváltónk csodáját, az evangéliumot hirdethetjük!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
