Tanács: „Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek Őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek Őt és féljétek Őt Izrael minden magzata.” (Zsoltárok 22,24.)
Ígéret: „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” (Rómabeliekhez írt levél 1,16.)
Fohász: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod
van reá?” (Zsoltárok 8,5.)
* A mai buzdítást akkor tudjuk megvalósítani, ha belegondolunk az Igének mélységébe. Dávid rácsodálkozott a hatalmas Isten szeretetére, a teremtmény felemelésére azzal, hogy a Teremtő egyáltalán törődik alkotásával. A katolikus Biblia kifejezése jobban érzékelteti ezt: „Mi az ember, hogy figyelemre méltatod, és mi az emberfia, hogy meglátogatod?” > Mi emberek kezünknek alkotásait, ha hibássá válnak, kidobjuk, jobb esetben újrahasznosítjuk. A kegyelmes Isten azonban a bűnbeesés után nem elvetette, vagy elpusztította teremtményét, hanem azonnal közölte a szabadulás útját: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.” (1 Mózes 3,15.) Már akkor meglátogatta az embert, kereste őt és ígéretet adott a második Ádám megszületésére, a Szabadító eljövetelére! Ezért alázkodott meg Dávid az Úr kegyelmét látva.
*Ha mi is hozzá hasonlóan átérezzük és felismerjük ezt az emberi ésszel felfoghatatlan Agapé szeretetet, akkor könnyű hálából dicsőíteni Őt, a bűnt eltörlő Istent.
* Akkor az örömüzenetet, Jézus Krisztus Golgotán véghezvitt váltságművéről szóló híradást nem, hogy nem szégyelljük, hanem alig várjuk, hogy másokkal is megismertessük és hírül adjuk nekik az üdvösség megnyerésének forrását!
* Imádságunkban kérjük a Szentlélek tüzét szívünkbe, hogy nyelvünk bátorsággal szólja a győzelmi jó hírt!
A mindennapi kenyerünk alapján – Sárkány Mihály
