Tanács: „Maradjatok meg az én szeretetemben.” (János 15,9.)
Ígéret: „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” (Jelenések 2,10.)
* Nem választható el ez a két Ige egymástól, mert az egyik függ a másiktól. Ha nem szeretem Krisztust, nem tudok hű lenni mindhalálig! Aki szerelmes, az érzelmileg túlfűtött állapotban van. Ez hasonló a megtérésünk utáni első szeretethez. Minden percünket a szeretett személy fizikai közelségében kívánjuk megélni. Idővel ez halványulhat, de egy házasságon belül is tud az ember többször szerelmes lenni. Jézus is ezért üzeni az Efézusi gyülekezetnek, hogy térjenek vissza az első szeretethez. (Jelenések 2,4.) A mai Igénkben azonban egy mélyebb, ismeretekre, megtapasztalásokra épülő szeretetről beszél Jézus, amikor már meggyőződésre jutottam a másik fél teljes odaadásával, hűségével kapcsolatosan. Nincs kétségem afelől, hogy Jézus Krisztus annyira szeret engem, hogy az életét is képes és kész odaadni értem! Ezt nem tehetné meg csupán érzelmi túlfűtöttség állapotában, hanem csak tudatos, akarati tényezőkön nyugvó cselekedettel! Talán az „agapé szeretet”, mint Isten lényének legjellemzőbb vonása a legjobb kifejezés erre a szeretetre. > Ha ebben maradunk, akkor tudunk halálig hűek maradni!
Ekkor tudjuk a Biblia közepének mondott ajándékot meghálálni: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16.)
Fohász: „Istenem, Benned bízom: ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim.” (Zsoltárok 25,2.)
* Még vallásos emberek is szinte ellenségként tekintenek azokra, akik megmaradnak Krisztus szeretetében, és törekszenek elkerülni minden bűnt, minden lazaságot, lágymelegséget. Ezért kéri a zsoltáros az imájában, hogy a hűsége miatt ne szégyenüljön meg.
